Magamról

Saját fotó
Hungary
20 hónap külföldön. 2011 - 3 hónap Németországban, 2012/13 - 7 hónap Hollandiában, 2015 - 3 hónap Naposparton, Bulgáriában, 2016 - 7 hónap Franciaországban. És mindenféle egyéb kiruccanásom a blogon.

2017. március 5., vasárnap

Busójárás 2017

A buszsofőr, aki közölte velem, hogy ez a Szekszárd - Mohács út másfél óra lesz, pedig 55 perc alatt is érnek oda buszok, nem tudhatta, hogy rengeteg buszon, vonaton és repülőn ültem már, és "késtem" már 10 órát is a kiírt érkezéshez képest. Hogy egyáltalán nem zavar a hosszabb út. A lényeg, hogy odaérek, mondom neki és leülök. Folytatom Anna Gavalda - Szerettem őt című könyvének olvasását magyarul és franciául felváltva, és bámulom a gémeskutat, ami mellett elhaladunk.

A busz befut Mohácsra, ahol az egyik legjobb barátnőmmel és az ő pasijával - aki busó - találkozom. Bemutatkozunk a sráccal, mi most találkozunk először és ő rögtön házi mézes pálinkával kínál, jól indul a hétvége! A vásári forgatagban a gyrosos előtt fogok kezet a csapattal, akikkel a hétvégét együtt töltjük, a barátnőm egyetemi csoporttársai. Mindenki ebédel, én veszek egy fahéjas kürtöskalácsot, már ettem a buszon - az utazásokat valamivel el kell ütni. :) Kisétálunk a Dunapartra és beszélgetünk. Süt a nap, a barátnőm pasija elmeséli a Busójárás törökkori eredetét, a déli Busóudvarról sajnos lemaradtam a délután kettes érkezéssel. Sebaj, úgyis kissé monoton volt, mesélik.

Délután a maszkkiállítást nézzük meg a Művelődési házban. Pocakos úr üldögél egy mosolygós nénivel a kiállítóteremben, ahogy megérkezünk. "Mi újság, fiatalok?" kérdezi Géza bácsi, ahogy belépünk, a kezeit kérdőn felemelve, ahogy felemelkedik a székről. "Mesélne nekünk pár szót a maszkokról?" - kérdi a barátnőm pasija. A bácsi mesélni kezd. Nem is akárhogyan. Csúnya szavak is hagyják el a száját és nem szomjas. A beszólásaitól nálam elszakad a cérna, elfordulva próbálok minél halkabban nevetni. "Fiatalok, meghívom magukat inkább egy italra! Mit meséljek, nem tudok én erről semmit sem. Szóval a maszkok fűzfából készülnek, ami egy viszonylag puha fa, és birkavérrel kenték be őket. Ma már ezt nem engedélyezik az állatvédők." Kisebb fekete maszkokat látunk. "Hát ezek meg mik, a gyerekkori fotóim?" Miközben alig bírom visszatartani a röhögést, Géza bácsi néha szóvá teszi, hogy na de min nevetek. "Amikor a Louvre-ban jártam és Calvados-szal kínáltak..." Na ekkor nekem sem kell több, "Hát amikor én a Louvre-ban jártam, engem ugyan nem kínáltak Calvados-szal" - mondom az öregnek. Mosolyog, aztán rövid mondatokban franciául társalgunk. Amikor magyaráz valamit magyarul a Busójárásról és franciául megkérdezi, hogy így van-e, hevesen Oui-zok és Je comprends-ozok. Az öreg nem viccel, percek múlva az igazgatói irodában üldögélünk és a műanyag poharakat számolom, mindenkinek jusson. Vörösborral kínál minket és mesél. Meghív minket Herczku Ágnes népdalénekes estjére, és azt mondja, a bal 1-es ruhatárban lesz, ott be tudunk majd surranni. Vannak pillanatok, amikor el sem hiszem, hogy ez történik velünk. Az öltönye belső zsebéből jegyeket vesz elő, és megállapítja, hogy az 1500 Ft-os belépő szorozva a nyolccal ahányan vagyunk... költsük el inkább a vásárban ezt a pénzt. Lesétálunk az aulába, mindenki mosdóba rohan, utolsóként jövök ki. Géza bácsi kezében boros bögre, Busójárásos fehér égetett bögre, az, amit már a vásárban kinéztem, ahogy mások kezében láttam benne a gőzölgő forralt borral, de amit nem vettem volna magamtól, nehogy összetörjön a hazaúton. Nyújtja felém, "C'est cadeau", azaz ajándék, mondja. "C'est trés jolie.", azaz nagyon szép, dicsérjük sztereóban a csodabögrét. "Mercí beaucoup" - köszönöm meg és lelépünk. A koncertig hátralévő egy órában sétálunk egyet, hallgatjuk a színpadi koncertet, aztán időben érkezünk vissza a Művházba. Csoportosulunk a bal egyes ruhatár közelében, a barátnőm pasija odasétál a ruhatárhoz és Géza bácsi odajön hozzánk. Pókerarccal eldarálja, hogy a ruhatár mellett osonjunk be, a folyosón át a ruhatár mögött az ajtón be és üljünk le. Mintha azt mesélné, milyen izgatott, mindjárt kezdődik egy tök jó koncert. Minden feltűnés nélkül végrehajtjuk a feladatot - majdnem, mert kishíján balra fordulunk és ahogy Géza bácsira nézek, hevesen mutogat, hogy ne arra hülyék, szembe - besurranunk a faajtón és lehuppanunk az utolsó sorba a hangosítók mellé. Huh, hát már csalni sem bírunk normálisan? De sikerült! A felszállott a páva című tehetségkutatóban az elődöntőig jutó 3 kisgyerek énekét hallgatjuk, cseng a hangjuk és csillog a szemük. Csak ülök, bámulok és elveszek a pillanatban. Herczku Ágnesék koncertje is lenyűgöz, a zeneszámok is és a közöttük elhangzó mesés felvezetések is. Például amikor egyszer anya helyett a lány igyekszik a kútra vízért. A szokás szerint az édesanyák járnak ugyanis vízért, és választanak a lányaik mellé legényt, ezúttal azonban a lánnyal madarat lehetne fogatni, úgy örül, hogy ő találkozhat majd a legényekkel. Régebbi kávéház, mondja Herczku Ágnes. Csodásak a dalok, a fények és a hangulat. Sosem hallottam őt énekelni korábban, a csapatból azonban páran ismerték. Este táncházba igyekszünk, és 10-ig ropjuk a körtáncot a hatalmas tömegben. Rendesen kifáradunk, de itt is remek a zene és a társaság. A táncházból a barátnőm pasijáékhoz megyünk, mert még táncház előtt voltak olyan kedvesek a szülei, hogy a nagy táskámat letették náluk, ne kelljen cipelnem. Babgulyással kínálnak minket, nem ellenkezünk. Az érkezésemkor is kóstolt mézes pálinkával koccintunk és körbeüljük az asztalt. A srác tesójával és az ő pasijával is együtt vacsizunk, a srác apukája bort tölt még nekünk. Egy pillanatra azt hiszem, egy nagy pohár pálinkát kapok, de aztán tudtomra adják, hogy nyugi, bor. Nyelvtanulásról beszélgetünk, Rákóczi túróst és rádió szeletet is nyammogunk. Rádió szelet, mert a rádióban hallotta a nagymamájuk a receptjét. Éjfél körül a szállásra indulunk, ahol még órákig beszélgetünk, pálinkázunk, röhögünk az elmesélt sztorikon és egy kör Jagerrel zárjuk az estét.

Reggel ehhez képest viszonylag frissen kelek fél9-kor. Fogmosás, öltözés, ki az udvarra, 9-kor kicsekkolás. "A cuccaikat ide tegyék le - mutat a teraszon álló asztal jobb oldalára a vendéglátó bácsi, - oda majd az érkezők pakolnak, amíg mi kitakarítunk fenn - mutat az asztal bal oldalára, és majd nyugodtan jöjjenek értük vissza bármikor." "Forgalmas hétvége ez a Busójárásos, év közben kevesebben vannak?" - kérdezem. Az öreg mesélni kezd, nem unatkozom, amíg a maradék kürtöskalácsot megreggelizem. 30-35 éve fogadják a vendégeket, jó kiegészítés a nyolcvanezres nyugdíj mellé. Történeteket hallunk arról az időről is, amikor Szerbiában polgárháború dúlt a kilencvenes években, a lábán a lőtt sebeket mutató katonáról mesél az öreg.

Süt a nap, így sétálunk a Lipóti pékségig reggeliért. Kakaóscsigázom, iszunk egy kávét is, jól esik. Belevetjük magunkat picit a vásári forgatagba, hűtőmágneseket veszek ajándékba. Utazásokról beszélgetünk, arról, hogy milyen jó lenne eljutni Szlovéniába vagy például az Oktoberfestre. Néptáncelőadást nézünk a Művházban, aztán kimegyünk a Dunapartra, de a busók csónakos átkelése tőlünk nagyon messze zajlik, nem sokat látunk belőle. A Mohács-Újmohács kompot annál többször látjuk viszont hétvégén közlekedni! Legalább 2 perc az utazási ideje szerintem, de lehet, hogy 3 is van az. :) A kis négyes fogattal úgy döntünk, megebédelünk és beállunk a Szarvasburgeres faházhoz, először eszem szarvast életemben, isteni finom. A többiek azt mesélik, már rénszarvas pörköltet is ettek Erasmuson, Finnországon. Váó! :O A főtérhez sétálunk, közben a barátnőmet hívom és kiderül, hogy ő is néptáncos ruhába öltözve fel fog vonulni a pasijával. A csoportok egymást követik, ki Trabanttal, ki szekéren, ki gyalog érkezik - minden csoport nevét be is mondják. Az egész kavalkád egy jókedvű menet, a busók be-behúznak egy-egy lányt a tömegből és pajzán mozdulatokat imitálva addig ugrálnak körülötte, amíg tutira el nem pirul. Tök jó, hogy a második sorban állunk! :D Egy lánynak a hajgumiját tépi ki a hajából váratlanul egy busó. Néha megpillantunk az álarcok mögött egy-egy arcot is, főleg amikor a lányok borral kínálják a busókat és azok kortyolnak egyet a nagy melegben. Már azt hiszem, nem fogjuk látni a barátnőméket, de 5 perccel azelőtt, hogy indulnunk kéne a buszra, végre felbukkannak. Odakiáltok és pózolnak fotóra. A koporsó Dunába eresztése és a máglyaégetés is nagyon látványos lehet, mi azonban ezeket már nem várjuk meg, így is 8 körül érek majd haza és másnap meló. Futunk a buszra és fáradtan, boldogan, nagyon feltöltődve esek haza egy fantasztikus hétvége után.


busó a szombati tömegben

vasárnapi néptáncelőadás

a Mohács-Újmohács kompjárat a Dunaparton

kezdődik a vasárnap délutáni felvonulás










Köszönöm Dia és Norbi, és az egész csipet-csapat, hogy ott lehettem veletek! A nagy beszélgetéseket, röhögéseket, a jó kajákat és a zenés/táncos élményeket! Jövőre újra találkozunk?!

Lesz majd egy rövid videó is a pár másodperces klipekből.

2016. szeptember 13., kedd

Egy tökéletes hétvége Brugge-ben

Vigyázat, nagyon hosszú bejegyzés lett! Sok a szöveg és a kép is! Én szóltam előre! ;)

Ahogy Facebookon is írtam, a kis tündéri belga város, Brugge már nagyon régóta szerepelt a bakancslistámon. Először a hollandiai Au-pairkedésem során hallottam többet erről a városról, és amint megtudtam, hogy észak Velencéjének is szokás nevezni a csatornái miatt, azonnal elhatároztam, hogy azokon a csatornákon én hajókázni akarok! Velencéhez előtte már volt szerencsém 2010-ben és az olasz városka is elkápráztatott. Ott nem gondoláztunk, de erről a foglalkozásról a féléves olasz szakos pályafutásom alatt is írtam esszét. Szóval azt hiszem, szeretek hajókázni.

Azzal, hogy januárban fél évre Észak-Franciaországba helyeztem át a bázisomat, adtam magamnak egy új esélyt az álmom teljesítésére. Tavasszal majdnem átkeltem a határon osztrák és német barátnőimmel, legalábbis egy hétig tervezgettük, de végül akkor nem jött össze és országon belül utaztunk. Erről korábban írtam is már bejegyzést. Akkor Arrast néztük meg, de az is szuper volt. Akkor pont az kellett! De ettől még ugyanúgy el akartam jutni Brugge-be!

A hosztcsalád már a kint tartózkodásom elején meghívott egy teljes évre, azaz az eredeti júliusig maradást kitoltuk decemberig. Tekintve, hogy nem volt más tervem, igent mondtam a meghívásra és március közepén meg is vettem a repjegyemet. Úgy volt, hogy Athén után 2 napot hesszelek Magyarországon, majd irány ismét az imádott kis észak-francia városkám, Lille. Mert a kis dögnek persze sikerült a szívembe lopnia magát igen rövid idő alatt. Szerencsém is volt, hamar ismertem meg fantasztikus embereket, és nekik köszönhetően a belváros kis utcácskáinak kis vendéglőit, és azok finomnál finomabb kávéit/teáit. Bagettet vettünk vagy almát és jártuk a várost. Egyszóval imádtam!

Hogy mi történt? Tavasz végén, nyár elején rájöttem, hogy nekem ezek az utolsó Au-pair hónapjaim. Arra, hogy míg Németországban és Hollandiában is tudtam, hogy én még akarok később Au-pair lenni, most Lille-ben tudtam azt, hogy többé viszont nem szeretném újra ugyanezt csinálni. Mást akartam. Elkezdte minden porcikám úgy várni azt a bizonyos júliust, amiben eredetileg megállapodtunk a családdal, hogy egy nyári kedd estén ott álltunk a konyhában és én minden előjel nélkül felmondtam. Úgy éreztem, nem bírom tovább ugyanazzal a lendülettel és jókedvvel ezt a munkát csinálni, és tudva ezt, nem akartam színlelni, hogy jól érzem magam. Nem lett volna értelme, akkor legalábbis úgy láttam. Most pedig nagyon boldog vagyok, hogy így döntöttem!

A legmókásabb vízicsatára az utolsó hetekben került sor, amikor a vízzel teli vödröt már kivittem a teraszra és egyszer csak az összes szomszéd gyerek engem támadott a vízipisztolyával/bombájával. Amíg engedtem a vizet, ezt találták ki. Visítva rohantam el előlük mezítláb, persze hiába, csuromvizes lettem. Ők pedig egyenként visszakapták és nyakon öntöttem őket vízzel. Volt olyan hét, hogy minden nap gyönyörűen sütött a nap és mi a suli utáni és esti rutin (fürdés, vacsi) előtti időt vízicsatározással töltöttük. Ezeket sosem fogom elfelejteni!

Na de nagyon eltértem a témától. Felmondtam, és volt egy jegyem egy augusztusi péntekre Brüsszelbe. Már egy ideje itthon voltam, amikor felmerült bennem az ötlet, hogy megnézzem a visszaútra szóló jegyeket, hátha olyan hatalmas szerencse ér, hogy pár napot el tudok úgy utazni, hogy low budget marad a kiruccanás. Hatalmas meglepetésként ért a Ryanair 8 eurós jegye vasárnapra! Oké, hova megy busz Brüsszel repteréről? Hát Lille-be nyilván és megtalálom Brüsszelt is a célállomások között, de mivel ott már a hollandiai csipet-csapattal jártam, tovább nézelődöm és újabb nagy öröm, amikor rálelek Brugge-re. Oké, kész a terv, már csak szállás kell! Írok pár embernek couchsurfing-en és reménykedem a pozitív válaszokban. Eszembe jut egy brazil lány, akivel egy nyelvsuliba jártunk és amikor páran csajok beültünk egy bárba EB meccset nézni Lille-ben, mesélte el, hogy belga a pasija és nyár végén hozzáköltözik. Akkor megbeszéltük, hogy amikor én majd Lille-ből Brugge-be utazom, szóljak, mert szívesen körbevezet majd a városban. Nos, neki írtam Facebookon és kértem a segítségét abban, hogy olcsó szállást találjak és hogy találkozzunk, ha van kedve, ekkor és ekkor leszek a városban. Mondanom sem kell, a szerencsesorozat folytatódott, és néhány nap múlva már a "hálózsákot hozz" és "mit szoktál enni reggelire?" kérdésköröket tárgyaltuk az említett közösségi média felületen. Azt hiszem, nem kell leírnom, madarat lehetett volna fogatni velem. Borzasztóan boldog voltam!

a Minnewater park, azaz a Szerelmesek tava




a Begijnhof


a Szent János kórház




Brugge legtöbbet fotózott hídja, esküvői fotókat gyakran lőnek itt


kilátás a Beffroi tornyából

Thamires-szel

a Szent Vér-bazilika

ott csodálják az emberek Jézus vérét


brugge-i városkép

8 eurós hajótúrára indulunk









az isteni belga gofri


a szélmalmoknál


kilátás a belváros tornyaira a szélmalmoktól



a kocsma, amely tavaly ünnepelte az 500. évfordulóját (Café Vlissinghe)

a Beffroi

Brugge főtere

a Beffroi tornya

Brugge neve összeforr a minőségi belga csokival








És a szerencse folytatódott és elmondhatom, hogy egy fantasztikus hétvégét töltöttem Brugge-ben. Szinte már meg sem lepődtem, amikor a reptéri kijelző félórás késést jelzett és azonnal arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy nem 1 óra 20 percet, csak 50 percet kell majd a buszra várnom a brüsszeli reptéren éjszaka. Még mindig sokkal szerencsésebb egy terminál épületében eltölteni ugyanezt az időt. Így arra is több időm maradt, hogy szépen nyugiban ajándékot vadásszak a vendéglátóimnak, akiknek első ránézésre szimpatikus volt a Pick szalámi és a Stühmer csoki. Apukám hívott fel, ahogy a reptéren ülve vártam, hogy kiírják, melyik kapuhoz kell menni, és jó hétvégét kívánt. Sötétedett. Felszálltunk, majd le, gond nélkül, és kisétáltam a brüsszeli éjszakába. Beleharaptam a vacsira vett szendvicsembe, mire egy a buszmegállóban a kollégáival beszélgető néger pasi jó étvágyat kívánt franciául. Megköszöntem franciául és sétáltam tovább, és megkérdezte, hogy hová megyek. Brugge-be, válaszoltam, 3-as megálló, mondta ő. Köszi! Ráültem a táskámra, majd pár perc múlva beállt a busz. Az utat végigaludtam, majd percre pontosan hajnali 2-kor begurultunk a brugge-i állomásra és én még sok-sok óra utazás után is olyan boldog voltam... hogy nagyon. Megnyomtam a hívás gombot a taxi számánál, amit előzetesen a vendéglátóimtól kértem és írtam bele a telcsimbe, és taxit rendeltem. Beszálltam a még hajnalban is jókedvű taxisofőr mellé és megmondtam a címet. Biztonsági öv beköt, indulás. Kérdezi, hogy sokat vártam-e az állomáson, mire elregélem, hogy percre pontosan ért be a buszom a charleroi-i reptérről ide, majd kb. 3 percet vártam rá, aztán azt kérdezi, zökkenőmentes volt-e a buszút, mire azt válaszolom, hogy valószínűleg igen, mert időben érkeztünk, de végigaludtam amúgy az egészet. Igazából Budapestről jövök. Sofőrünknek ekkor ragyog fel az arca és tört magyarral valami olyasmit mond nekem, hogy ő beszélni kicsit magyar. Na itt kész vagyok! Pár órája még egy másik országban voltam, és most szombaton hajnali fél3-kor egy teljesen vadidegen városban valaki Kazincbarcikáról, Csopakról, pálinkáról és a Balatonról áradozik nekem. 10 évig egy magyar lány volt a barátnője, és ahogy egyre közelebb érünk a mindössze 3 kilométerre lévő úticélhoz, úgy bontakozik ki egyre részletesebben a történet. Arról mesél, hogyan hazudta méregdrága francia boroknak a magyar borokat az ismerősei előtt, mert ők annak tippelték, ő pedig rábólintott. Hatalmas arc az ember, ha hazafelé is szükségem lenne taxira, őt hívnám - gondolom magamban, de haza vasárnap délben indulok busszal, így erre nem lesz szükségem. A 12 eurós díjra 3 eurót adok neki pluszban, és megköszönöm, hogy elhozott. Órákig tudna még mesélni, tudom, de nem akarom tovább váratni a vendéglátómat, így is hatalmas dolog, hogy a hajnali érkezésemet tolerálják. Éjjeli bagoly a lány, nagy szerencsém van ismét. A megadott házszámnál látom, hogy ég bent a villany, így a boldogságom még mindig tart, becsengetek és megöleljük egymást Thamires-szel. Megbeszéljük a másnapi kelést és megállapítom, hogy jót fogok aludni a kanapén a fáradtságtól. Ja, nem, van vendégszoba, meg amúgy is, körbe is vezet ám. Az emeleti kis vendégszobában franciaágy áll. Kérdezi, hogy jó lesz-e, és igyekszem kifejezni, hogy tökéletes.

Szombaton délelőtt nagyon ráérősen reggelizünk Thamires-szel. A pasija, Steven éjszakai recepciós egy tengerparti hotelben, ő reggel ért haza és még alszik, majd 2-kor csatlakozik hozzánk a városban. Estére gulyást terveztünk, így átugrunk a szemközti boltba és megvesszük a hozzávalókat, bedobdjuk a hűtőbe, majd elindulunk felfedezni Brugge-t. Végre! A város abszolút tündérmesébe illő, megnézzük a Begijnhof-ot, a Minnewater parkot, elsétálunk a Szent János-kórház (Európa egyik legrégebbi kórháza) mellett, be a belvárosba. Sült krumplit veszünk a főtéren, amikor megéhezünk, és befut Steven. Sétálunk, mesélnek nekem egy csomót a városról, szerencsés vagyok, hogy ilyen szuper idegenvezetőim vannak. Megnézzük a Szent Vér-bazilikát, a kis kémcsőhöz közelebb nem megyek, messziről nézzük a jelenetet, ahogy a hívők perceket állnak sorban a pár másodperces élményért. Csodaszép színes a templom belülről. Ezután megmászom a Beffroi-t, remegő lábbal, csak azért is! Én fogok győzni és nem a tériszonyom! A megállóknál elolvasom a tudnivalókat, fent a harangtoronyban a kilátás csodaszép. Nézem egy darabig, majd lesétálok és leülünk az árnyékba belga gofrit enni. Olyan belga gofrit, aminek nincs párja. Epres, csokiöntetes, egyszóval isteni! Most én döntök, mit nézzünk meg következőre, mondják a vendéglátóim és a korábban már emlegetett szélmalmokra szavazok. Onnan belátjuk a belváros tornyait, megint szuper a látvány! Aztán leülünk egy 501 éves kocsmában kólát inni. Sört majd este, most nagyon ki vagyunk purcanva és megütne. Hazafelé sört veszünk, majd fő a gulyás és vacsizunk. Ford Boyardot nézünk franciául és hajnali 2-ig társasjátékozunk. 1 körül elfáradok, onnan már automatikusan játszom, és a 2. kör után jó éjszakát kívánok és aludni térek. Rendesen kifárasztott ez a tökéletes brugge-i nap!

Vasárnap délben indul vissza a buszom a reptérre. Reggelizünk, majd teszünk még egy sétát a városban. Vendéglátóim többször meghívnak, ha visszalátogatnék. És nem kérdés, vissza akarok jönni, imádom ezt a várost! A buszállomás felé a Tomorrowland-ről és a Szigetről beszélgetünk. Megöleljük egymást, majd felszállok a buszra és irány a Charleroi reptér. Innentől unalmas lesz, tudom, Gentben felszáll egy magyar család, nyilván egy géppel utazunk majd, de inkognitóban maradok és olvasok. Korán érek a reptérre, a sátrak nehezékeként használt betontömbök egyikén ülök le, ahogy még jónéhányan teszik ezt rajtam kívül és ezúttal is olvasok. Elsétálok a csókolózó szerelmespárok mellett a check-in irányába és átmegyek a biztonsági ellenőrzésen, megkeresem a 19-es kaput és leülök várni. Azon gondolkodom, mivel üssem el a tengernyi időt, olvasni már nincs kedvem. Fotózni kezdem a gépeket és szerkesztgetem a képeket a telefonomon. Egy hollandul beszélő pár mellettem kártyázik, nyilván vakációzni utaznak a magyar fővárosba. Szépen lassan aztán egyre több magyar szót hallok. Beszállunk, felszállunk, leszállunk és hazavonatozom ugyanazon az útvonalon, amin Athén után is és boldogan merülök álomba.

a vasárnapi sétán



Viszlát Brugge! Köszönöm, hogy itt lehettem!

egy hétvége Brugge-ben, 2016 - videó




vasmadarak Charleroi repterén




kisebb gépek is szálltak le Charleroi-n


aszfalt



repülő Budapesten 


megmásztam a Beffroi-t! :)

Brugge csodálatos arcát mutatta. Hétágra sütött a nap is. Így teljesüljön minden álmom! Remélem visszajövök! Dank je wel, Brugge! :)