Itthon

Hazaérkeztem. Minden rendben volt, a repcsi időben indult és szállt le és külön köszönet Alejának, aki vonatozott 2 órát, hogy még egy utolsó dumapartit lefolytassunk a Schipol-on egy pizza kíséretében. És bár nem úgy integettünk egymásnak, hogy én mentem volna a beszállókapukhoz, hanem hogy ő szállt fel a vonatra, mivel este még bébiszittelnie kellett, azért mégis jó érzés volt, hogy volt kivel elköszönnünk.

Szóval itthon vagyok, kipakoltam és nekiálltam a jól megérdemelt és betervezett láblógatásnak, töménytelen mennyiségű sorozatnézésnek és pizsamában reggelizésnek, de őszintén szólva már unom is. Szerencsére sok lehetőségem van beszélni a kinti barátokkal és a családdal, a kilómétereken kívül semmi sem változott. És persze tervezek, egyre biztosabb vagyok abban, hogy mit szeretnék csinálni és amúgy is, 1 hónap láblógatást engedélyeztem magamnak, úgyhogy még talán a hétvégét ellazsálom és jövőhéten indul a következő célpont keresése!

Nagyvonalakban ennyi.