Dobar den! :)
Nyolc napja érkeztem Bulgáriába, ezen belül is Napospartra,
ahol a nyarat töltöm. Gyerekanimátor leszek egy újonnan épült hotelben – a Rio
Grandeben. Az egész úgy jött, hogy egy barátnőm tavaly animátorként dolgozott
Naposparton. Amikor Dia tavaly hazaért, augusztusban összeültünk még egy
barátnőnkkel kiegészülve és egy csomót mesélt – neki nagyon tetszett a kinti
pezsgés, és a munka is. Később, valamikor télen újra szóba került Bulgária, és
megígérte, hogy ha szeretnék kijönni, segíteni fog benne. Így lett, és ezúton
is köszi, Dia! Eddig imádom! :)
Múlt pénteken délelőtt ültem buszra Fehérváron és kb. 21
órás buszút után, szombaton reggel érkeztünk meg Napospartra. Egy idegenvezető
srác segített a szállással és végre lepakolhattam a leendő lakhelyemen – bár
egyelőre nem ugyanabban a szobában, ahol most vagyok, mert tegnap költöztem. De
vissza az első naphoz! Aludtam, majd bevásároltam, és késődélután
lementem a partra. A Fekete-tenger látványa azonnal lenyűgözött, homokdűnék
választják el a partot az aszfaltos úttól és a szállodáktól, amiken keresztül
fából kirakott utak vezetnek a parthoz. A partszakaszon végig napágyakat és
napernyőket lehet látni, jobbra, azaz délre pedig Neszebár óvárosa látszik. A
szigetet egy földnyelv – kétsávos autóút és két oldalt járda – köti össze az
újvárossal. Közigazgatásilag Napospart Neszebárhoz tartozik, Naposparton
utcanevek sincsenek, itt mindenki a szállodák nevei alapján tájékozódik, vagy
még a buszmegállók alapján lehet. Rögtön feltűnt a parton a rengeteg sirály –
azóta már bébisirályokat is láttam, nagyon cukik – és a parasailing. És jó
lenne egyszer banánhajózni is!
először látom a Fekete-tengert
első nap sétáltam a homokban
napsütééés!
Neszebár kikötője
Krisztus Pantokrátor templom, Neszebár
a templommal
A második napomon volt egy céges meeting az
idegenvezetőknek, amin én is részt vettem, hogy egy kicsit szokjam az itteni dolgokat
és találkozzam az idegenvezető csapattal. Ez a kirándulásokról szólt, amiket a
cég idegenvezetői Bulgária különböző nevezetességeihez vezetnek. Többnyire
tengerparti városokba és látványosságokhoz, mint például Várnába vagy
Szozopolba, de idéntől van egy újdonság is: Zseravna, ami az ország közepére
esik, a szárazföld irányába kell utazni, de állítólag gyönyörű és lehet például
libegőzni. Néhány képet láttam róla, nekem tetszett. A meeting előtt az egyik
kollégám javaslatára végigjártam a központ sétálóutcáját és a stéget. Imádtam! Aztán
meeting előtt pizzát és epret ettünk, majd utána megtudtam, hogy végigjárhatom
a kirándulások egy részét a többiekkel.
Hétfőn ismerkedős est következett, ahol karaokéztunk és
koktéloztunk, majd kedden Várnába utazhattam. Másfél órát aludtam előtte kb.,
először meglátogattuk az Aladzsa-kolostort, ami Várnától északra esik. Csodás,
egy falba vájt 2 emeletes mészkőkolostor. Az első szinten rajzok jelzik, hogy
melyik „helységet” mire használták a szerzetesek. Ma lépcsőkön vezet fel az út
a két szintre, a szerzetesek anno fa lépcsőkön jutottak fel. Engem teljesen
magával ragadott, gyönyörű, van egy sajátos hangulata tényleg! Ugyanitt folyik
egy hidegvizes forrás, ezt is megkóstoltam. Ezután irány a várnai delfinárium,
ahol egy 40 perces delfin showt láthattunk. Ez is új élmény volt, sosem voltam
még korábban, nagyon látványos! 5 delfin mutatta be a különböző mutatványokat,
a legkisebb, Bimbó még csak 1 éves. Ezután sétáltunk és ebédeltünk Várnában,
majd irány vissza Napospartra. Az út oda- és visszafelé is szerpentineken
keresztül vezetett, amit túl lehetett élni szerintem, és közben az
idegenvezetőnktől nagyvonalakban megismerhettem Bulgáriát, a nemzeti ételeket,
népszokásokat és ünnepeket, vagy a Balkán-hegység érdekességeit. 1-2 példa: a
tarator egy bolgár uborkaleves, amiben kiszelo mljako van, ami egy tejtermék, a
kefír és a natúr joghurt keveréke kb. Helyi szokás a Baba Marta, tavaszköszöntő
ünnep, amikor a lányok és a fiúk ajándékba kapnak (saját magunknak vásárolni/készíteni nem ér!)
piros-fehér karkötőt - ez a martenica, amit a tavasz első
hírnöke, az első gólya vagy az első fecske észrevételekor rá kell kötni egy
fára. A hagyomány szerint ez hozza a föld termékenységét.
pl. itt imádkoztak a szerzetesek a kolostorban
Aladzsa-kolostor, ami tarka-barka kolostort jelent. (itt látszik a is, hogy 2 szintes)
itt is kellett egyet fotóművészkedni
a kolostor kertjében
lefotóztam 2 vendéget, cserébe ők is csináltak rólam képet a gépemmel
A várnai kirándulás után bolgár estre mentünk a csapattal. A
4 fogásos vacsora közben bolgár néptáncot adtak elő a táncosok a színpadon.
Erről egyelőre fotóim nincsenek, mert a fotógépem Várnában lemerült, de ha
később még eljutok, viszek magammal.
Szerdán a szozopoli kirándulásra mehettem el. Szozopol
Várnával ellentétben, délre esik Neszebártól és a Naposparttól. Útközben
megnéztük a pomoriei Szent György kolostort, majd hajókáztunk a Ropotamo
folyón. Utóbbi szuper volt, a folyó mentén a vízbe lógó faágakon teknősök
sütkéreznek, itt-ott a víz felszínén halászó madarak buknak fel. Útközben láthatunk egy sziklát, ami egy oroszlánfej profiljára hasonlít - aki belelátja, az belelátja, akinek nem hasonlít, annak nem, szerintem tényleg jól kivehető a forma. Kihajóztunk a tengerre,
fotóztam, majd visszafelé kis csuri méretű madarak kezdtek kergetőzni a hajó
körül és amikor leültek, olyan hangosak mondták a magukét, mintha legalábbis ők
idegenvezettek volna. :D Buszra ültünk és meg sem álltunk Szozopolig:
faházakból álló belváros, szűk utcácskákkal. A lakóházak második szintje
mindenhol kijjebb esik, mint az alsó szint. A lovaskocsik így fértek el és
közlekedtek a házak között. Az utcákon kis faasztalok mögött üldögélnek idős
nénik és bácsik, és fügelekvárt, gyümölcsbefőtteket árulnak. Nekem mindegyik
túl abszurd kinézetű volt, a fügelekvár például egyenesen méregzöld. A part egy
részén kisétáltunk a hatalmas sziklákra, ahonnan ismét kaptunk egy gyönyörű
kilátást a Fekete-tengerre.
a Szent-György kolostor udvarában, Pomorie
ennek története van: próbáltam elolvasni a cirill betűket (egy darabig ment!)
a Ropotamo folyó zöldes vize
ez lenne az oroszlánfej
kissé fáradtan, de én, mindenre rácsodálkozva a hajón
kiértünk a tengerre
Szozopolban
Pisa után szabadon, tartom a csónakot (kicsit csúszott csak el :))
mögöttem a nagy kékség, a szozopoli-öböl
Csütörtökön hajókirándulásra mentünk, kihajóztunk a
Fekete-tengerre és kikötöttünk, ebédre sült halat ettünk, délután aki akart,
ugrálhatott a hajóról a vízbe és úszhatott, én napoztam és a többiekkel
beszélgettem, fotóztam. Csodás volt a tenger, és végig sütött a nap, az előző
nap kihajózókat eláztatta az eső (ugyanez minket Szozopolból hazafelé kapott el
az autópályán). Este futni mentem a tengerpartra.
a Magellán-hajó orrán, a tériszonyommal küzdve
Pénteken először úsztam a Fekete-tengerben, tegnap délután pedig
már a recepción dolgoztam. Még reggel bementem a többiekkel a központba, mert a
magyarországi buszokkal új kollégák – animátorok és idegenvezetők is –
érkeztek, együtt reggeliztünk, majd
megtudtam, hogy 20-áig a recepción fogok dolgozni/besegíteni. Sok dolgom ugyan
nem lesz, de legyek ott, ha a magyar utasoknak lenne valami kérdése. Tegnap egyelőre
annyi dolgom volt, hogy 4 magyar vendég érkezett a hotelbe, őket kísértem fel a
szobáikba. Ma pihinap, holnaptól pedig 9-12-ig, és ebéd után 4 órát leszek a
recepción, majd 20-án megérkezik a magyar recepciós, és ő vált. Tegnap
átköltöztem a hotelen belül egy másik lépcsőházba, egyelőre úgy tippelem, hogy
a recepcióssal leszek ebben a két fős szobában. A szoba a medencére néz, ami
klassz. A hotel vezetőjével is találkoztam, és végigvezetett, hogy mi merre
található. Rajtam kívül még egy bolgárul és angolul beszélő (gondolom bolgár)
animátor lány fog a hotelben dolgozni.
Most elköszönök, később majd még írok, talán hetente 1
bejegyzést, de nem ígérek semmit. Még csak most érkeztem, és már eltelt egy
hét! És még nagyon sok tervem van, klassz lenne eljutni a többi kirándulás
közül is néhányra – például jeep safari, és sokat futni a parton.
Merci a figyelmet,
ciao!
