Magamról

Saját fotó
Hungary
20 hónap külföldön. 2011 - 3 hónap Németországban, 2012/13 - 7 hónap Hollandiában, 2015 - 3 hónap Naposparton, Bulgáriában, 2016 - 7 hónap Franciaországban. És mindenféle egyéb kiruccanásom a blogon.

2012. december 18., kedd

Kerstvakantie

Karácsonyi szünet. 5 nap és hazamegyek és ki sem lehet majd robbantani a fa alól!


 

Those Christmas lights
Light up the streets
Down where the sea and city meet
May all your troubles soon be gone
Oh Christmas lights, keep shining on

2012. december 3., hétfő

Két magyaros hétvége és egy dolgozós

Áli/Láli/Ádi jelentkezik, élek és virulok, itt az ideje, hogy meséljek, mi is történt az elmúlt három hétben. Ja, amúgy az újdonsült beceneveim egy 1 év 10 hónapos gyerek szavajárásának köszönhetőek. Szóval a bébi különböző magyar fiúnevekkel illet, hát ez van. :)

Egyszer volt, hol nem volt, történt egyszer, hogy november 16-án jó nagy lendülettel megindultam Magyarország felé. Illetve először pont hogy ellenkező irányba, Eindhovenbe a reptérre, de a célom a hétvégére Budapest és a TEDxYouth konferencia volt. Valamivel pihentetőbb utazásra számítottam, de tekintve, hogy délben indultam el a házból és este 8 órakor tapostam magyar földet, talán egyértelműen következik, hogy egyáltalán nem volt az. Hamar nyűggé vált a vonatozás, az iPodom pedig teljesen le volt merülve, mert persze elfelejtettem lecsekkolni időben. Lényeg a lényeg, kockásra ültem a popóm mindenféle vonatokon, buszon és repülőn, mire megérkeztem a csöppnyi tíz kilós poggyászommal Ferihegyre. Pénzfelvétel, busz keresés, Kőbánya-Kispest, bunkó BKV ellenőr, iszonyú hosszú sorok, lepukkant arcok a metrón... de végül megérkeztem az Astoriára, hogy régen látott legjobb barátnőmmel kibeszélhessük az elmúlt hónapok történéseit egy korsó sör társaságában. Éjszakára két másik jó barátnőm biztosított pihe-puha ágyat, köszi érte mégegyszer!
Szombat reggel pedig irány a TEDxYouth, amit idén a Belvárosi Színházban rendeztek meg kb. 350 fős közönségnek, 4 blokkban. Már a bejutás sem volt egyszerű, kérdezték a kétajtós szekrények a bejáratnál, hogy regisztráltam-e, én meg élből rávágtam, hogy nem, majd itt fogok a helyszínen. Na aztán kiderült, hogy a regisztráció fogalma alatt mindketten mást értettünk, szóval végül bejutottam, megkaptam a passzom és végre megszabadultam a tíz kiló feleslegemtől egy napra. A napra, ami fantasztikusan tetszett, nagyon élveztem az egész konferenciát, és bőven megérte azt a pénzt, amit repjegyre költöttem. Jófej előadók szuper ötletekkel, az összes sztori inspiráló volt és mindegyiknek megvolt a maga tanulsága. Azóta már töltik fel az előadásokat netre, magamat is megtaláltam már rajtuk Annával együtt, akivel az egész napot töltöttem, még ott ismerkedtünk össze reggel. Ha esetleg valakit érdekel, itt a link a videókhoz: http://www.youtube.com/user/TEDxYouthBp
Örülök, hogy most már tudom, ki az a Barabás Lőrinc és ha felcsendül a Yonder come day, majd megismerem és tudom dúdolni. Nem t'om, egyszerűen csak szuper volt ott lenni, élveztem, és a következőre is jó volna eljutni.
Este hazabuszoztam a családomhoz, és irtó finomakat ettem és be nem állt a szánk, meséltünk ezerrel, hogy mizújs. Vasárnap reggel felvezettem a reptérre (jaj de jó volt újra vezetni!), búcsúpuszikkal halmoztam el anyut, majd visszarepültem Hollandiába.

Aztán dolgoztam egész héten, semmi emlékezetesebb dolog nem történt hét közben, 24-én szombaton viszont végre megtartottuk a magyar estet. Még előző hétvégén hoztam otthonról finom házi sonkát, kolbászt és szalonnát, amikből ilyesmiket alkottunk:



Készült isteni gulyásleves a'la Andi és paprikáscsirke a'la Ági, mindent jóízűen bepuszilt a vendégsereg, majd alkoholpusztításba torkollt az est, de ahogy a spanyol szekció mondta vala, magasra tettük a lécet. :D

Most hétvégén pedig dolgoztam látástól Mikulásig, mert a szülőegységek épp mediterránabb éghajlaton süttették a pocijukat 5 napig, úgyhogy kicsit le vagyok fáradva, de ma este hazaérnek és visszaáll a rend. Nem mintha nem lenne rend, a mosógép, a szárítógép és a mosogatógép is majdnem folyamatosan be voltak kapcsolva, hogy minden klappoljon ma estére. Meg ugye a gyerekek lelkivilága. A hiányzik-anyu-apu-nak ugyanis minden lehetséges pszichés kivetülését megtapasztaltam ebben az öt napban...

2012. november 23., péntek

"You gotta get up and try try try"



Where there is desire
There is gonna be a flame
Where there is a flame
Someone's bound to get burned
But just because it burns
Doesn't mean you're gonna die
You've gotta get up and try, and try, and try
Gotta get up and try, and try, and try
You gotta get up and try, and try, and try

Eh, eh, eh

Funny how the heart can be deceiving
More than just a couple times
Why do we fall in love so easy?
Even when it's not right

2012. november 13., kedd

A Corpus Experience és Rotterdam

Egyszer volt, hol nem volt... Múlt héten gázszivárgás volt a házban. Kicsit meglepődtem, mikor az ablakon kinézve tűzoltóautót láttam leparkolni a ház előtt, majd a folyosóra lépve három-négy igen jóképű, fiatal tűzoltó sereglett le a pincébe. Mintha ott se lettem volna, végezték a munkájukat, majd mikor szó nélkül ki is sétáltak, az egyiket azért megkérdeztem, hogy na ácsi, azért mondjad már el nekem is - ne csak a 2 balfék fűtésszerelőnek, akik meglékelték az egyik csövet - hogy mi törpént. Azaz:
- Excuse me, do you speak a little English? (sokat nem várok el az emberektől)
- Yeees.
- Can you please tell me, what happened, so I can explain it to the owners?
- Yeah, well, the gas is leaking, because of the hole on the pipe, there's 1% gas in the air (ja, azt érzem), so maybe you can leave the front door open. No huge explosion, don't worry!

És elviccelődik azon, hogy a fenébe, nem lesz robbanás, pedig milyen izgis lett volna. Na ezen aztán este én is eleresztettem egy poént, amikor is a nyelvtanfolyamra igyekeztünk a lányokkal, és valahol - vélhetően - petárdát robbantottak. So, this was our house - mondtam. Nem volt vicces, ők meg azt mondták. De azért röhögtünk. :D

Pénteken pedig láttam élőben, közelről, igazi szélmalmot! (Anyu, figyelsz? Élőben, közelről! :))
Itt a bizonyíték:
mellettem Vlasta (szlovák lány), avagy aki töménytelen hasznos infóval lát el Hollandiáról

szóval ez itt a Lonnekeri szélmalom

Ennek a kis kirándulásnak az eredménye, hogy most levelet várok a biztosítótól, ugyanis Vlastat egy biciklis ámokfutó elgázolta... nem tudom, a srác miért nem fékezett, látta hogy ott tekerünk, háromszor csengetett, mi pedig már húzódtunk le két oldalra, de ő nem lassított. Megálltunk, Vlasta hátsó bicókereke totálkár, telefonszámcsere, a levél meg majd jön. Én meg majd jól leírom angolul, hogy mit láttam. Szerintem nekem volt a legfélelmetesebb a látvány, ahogy kb. 30-35-tel beleszáll a csávó Vlasta biciklijébe.

Hát ez lenne a felvezetés a hétvégémhez, ami szintén eseménydúsan telt, még mindig lehetetlenség itt unatkozni. Pénteken este Au-pair gathering-et tartottunk a Paddy's-ben, ez már amolyan jól bevált szokás, maradjon is így! Szülinapra is koccintottunk, kibeszéltük a heti történéseket meg a sorozatmániánkat. Szombaton pedig elindultam egy újabb kétnapos kiruccanásra, amit Tomasszal, a lengyel kanapészörfös sráccal már jónéhány hete lefixáltunk. Közben múlt héten megszerveződött egy szülinapi buli is, amit így lemondtam, de legszívesebben két helyen lettem volna egyszerre. De legalább péntek este koccintottunk Manonra is, így azért nem olyan durva a lelkiismeret-furdalásom. :) Reggel 9.30 helyett 7.47-kor kidobott az ágy, pedig előtte 2-kor sikerült elaludni, úgyhogy megint nem a legpihentett állapotomban indultam el itthonról. Sőt, egy csomó időm volt így lezuhanyozni, összepakolni, aztán vagy egy óráig csak tengtem-lengtem, mire fél 11 körül elindultam a vasútra, ami kábé 5-10 perc gyalog, a vonat meg 11-kor indult. Volna, ha vonat lett volna, de épp mostanra időzítették a vágánynemtudommicsinálást (felújítás? ellenőrzés?) Enschede és Almelo között és amint megláttam, hogy egy árva vonat sem vesztegel az állomáson, kicsit elkapott az idegbaj, hogy na most tervezhetem újra a 3 órás, 2 átszállásos utamat. Végül kiderült, hogy a vonatpótló busz percre pontosan ugyanakkor indul, ahogy a vonat indulna és Almeloban a vasútállomáson tesz le. Nagy volt az öröm, hajjaj, így már nyugodtan raktároztam el egy csirkés szendót, némi csokis kekszet és mangólevet, hogy túléljem az előttem álló néhány órányi seggelést. A buszon persze nekiestem a keksznek, mire a mellém leülő srác jó étvágyat kívánt (Eet smakelijk!), és beszélgetésbe elegyedtünk. Egy csomó jó tippet adott, hogy mit érdemes megnézni Hollandiában és mit nem, konkrétan tökre az ellentétét vázolta az én elképzeléseimnek. És micsoda véletlen, járt már Magyarországon, a Szigeten tombolt a haverjaival, sőt, ismerte a helikoper-kamera szerkezetet, amit Tomasz cége gyárt. Véletlenek márpedig nincsenek! A vonaton is együtt utaztunk egy darabig, azt hiszem ő Deventerben szállt át, én pedig le sem szálltam Utrechtig, ahol viszont már ideje lett volna, mert végül egy darabig rossz irányba utaztam és egy órával meghosszabbítottam a seggelést. Szóval késve, de valamikor 3 után nem sokkal megérkeztem Leidenbe, és Tomasszal célba vettük a Corpus Experiencet. Közben pedig kiveséztük az elmúlt pár hetet, mesélt a madridi útjáról.

CORPUS EXPERIENCE - LEIDEN



A belépő 17,50 euró, ha esetleg valaki tervezi, hogy megnézi. És baromira megéri, egyben tanulságos és vicces élmény. Tomasszal külön csoportba kerültünk, 16 fős csoportokban lehet végigmenni a testen, és amit mi nem tudtunk, hogy érdemes interneten helyet foglalni, mert így 1-1 szabad hely marad minden csoportban. Szóval így kerültünk két egymás utáni csoportba. Mindenki kap audioguide-ot, 6 vagy 7 nyelv közül lehet választani, én angolul hallgattam végig. Biológusok előnyben! Sok az ismeretlen, tudományos kifejezés. Bent a testben aztán kisfilmeken keresztül mutatják be, hogy mi történik a szervezetünkben, ha eszünk, futunk vagy tüsszentünk, hogyan jut levegőhöz a tüdőnk és hogyan ver a szívünk. Vagy hogy hogyan úsznak kis spermiumok a petesejt felé, és versenyeznek, hogy ki nyer és termékenyíti azt meg. Persze aláfestő zenével és tündérmesével körítve. Laza Némó nyomában.

Az egy órás interaktív test-túra után következik egy múzeumszerű rész, ahol szervek vannak kiállítva, tények képekkel illusztrálva a falon, és mindenféle érdekes játékok (tapintás, hallás, stb. tesztelése).





hálás köszönet a krumplinak az őszi szünetért!




Ez volt a szombati program, Leidenből aztán elvonatoztunk Hágába, lepakoltam a cuccaim Tomasznál és beültünk vacsizni egy ázsiai kajáldába, ahol isteni zöldséges-csirkés tésztát ettem, jól esett a hosszú nap után.

Vasárnap pedig irány Rotterdam!



Spido hajókázás előtt

Képek a hajóútról:

Erasmus-híd, Rotterdam











kötelező kép a híddal

Tomasz, a híd meg én

És még egy Euromast-torony túra belefért:










Na, kinek jött meg a kedve Hollandiához? :)

2012. november 1., csütörtök

Palacsintafoltozáson át a mászó gyerek pelenkázásáig

Utóbbival kezdem, ugyanis az frissebb történés. Nem nagy dolog, annyi, hogy bepelenkáztam és rugdalózóba, pizsamába öltöztettem a bébit, miközben önfeledten mászkált fel és le (ebből következik, hogy nem bébi, de én bébibojnak hívom) a lányzó emeletes ágyának létráján. Aztán mikor elfáradt a sok mászásban, nekiállt az esti tornának (Work out!!) és a popóját hintáztatta le meg föl, közben csücsörítve és "ü-űű" hangokat kiadva. Na jó, azt a látványt nem lehet leírni, látni kellett volna, én csak röhögni bírtam rajta percekig és próbáltam értelmezni, hogy milyen állatot/lényt utánoz, vagy honnan a francból tanulta ezt. Hmmm... lehet, hogy alaposabban bele kellene néznem azokba a Teletubbies részekbe, amik elé leültetem?

A legutóbbi főzési akcióm pedig pénteken esett meg, méltón elbcsúztattam a konyhát, amit szombaton szét is romboltak: úszott az egész a hozzávalókban, evőeszeközökben, tálakban, odaégett palacsintákban, de a jó illatokban is! Készült baconos-gombás-tejszínes-sajtos palacsinta, ruccolasaláta és almás pite is.

nem nézni kell, enni!

Belapátoltuk, ízlett. A bébik természetesen palacsintát ettek, de ezt anyuka húgával (együtt bébiszitteltünk) nem nagyon bántuk, mert így több maradt nekünk a gombás szószból. Nyamm!

Szombaton délután lőttem pár képet, szépen lassan megérkezett ide is az ősz:







Természtesen két percre rá, hogy elővettem a gépet, elkezdett fújni a szél és esni az eső (nemostfényképezzé'!), úgyhogy hazatekertem.

Aztán van még egy-két érdekes apróság, amiket össze akartam gyűjteni, hogy majd amikor lelépek innen, egy összegzésben elmesélem, de egyrészt baromi lusta vagyok apránként jegyzetfüzetbe leírni, másrészt lehet túl sok infó lenne egyszerre. Jézusom, ez de hülyeség lett! Szóval megtudtam például, hogy a Douwe Egberts holland márka. És a Philips is, és a Heineken is. Előbbit és utóbbit fogyasztom, a Philips meg a cumisüvegről visszaköszön (flessssz!). És íme azok a dolgok, amiket én két hónapnyi itt tartózkodás után tipiköl dáccsnak tartok: forró sültkrumpli majonézzel, papírtekercsben, kis műanyagvillával (nyamm! örök kedvenc!); szerelmes pár a bringáikon - kézenfogva; bicikli hátulján üldögélő lány, akit a barátnője utaztat. Ja hogy a tulipán, a szélmalom meg a fapapucs kimaradt?

2012. október 21., vasárnap

Spontán kiruccanás



















Célpont: a főváros.
Társaság: 3 őrült Au-pair csaj. ("dontászk! víáróperz!" :D)
Időpont: szombat déltől estig, egy átmulatott péntek éjszaka után.

Kell ennél jobb hétvége?