Magamról

Saját fotó
Hungary
20 hónap külföldön. 2011 - 3 hónap Németországban, 2012/13 - 7 hónap Hollandiában, 2015 - 3 hónap Naposparton, Bulgáriában, 2016 - 7 hónap Franciaországban. És mindenféle egyéb kiruccanásom a blogon.

2012. szeptember 24., hétfő

Egyperces

A mai rakott krumplira kapott érdemjegyem csillagos ötös. (Ötös: meg lett dicsérve, hogy nagyon finom. Csillag: És repetáztak is belőle.) Még annak ellenére is így sikerült, hogy a füstölt szalonna, illetve füstölt kolbász fogalma itt nem ismeretes. Agyalok, hogy küldetek ide egy "giant" csomag jó magyar harapnivalót. Finom volt a vacsi, na! =)

2012. szeptember 23., vasárnap

Balatonmeer is nice!

Ezt egy kissé ittas tengerészruhás srác nyilatkozta tegnap a Bartje-ban, Wierdenben. Andival sikeresen belecsöppentünk egy nyárzáró karneválba, ahol aztán a "Puszi, szeretlek"-től kezdve az est végére sokminden elhangzott magyarul. A "Puszi, szeretleket" egy holland lány tanulta még 14 éve egy magyar lánytól, akivel együtt tanult Amszterdamban, és máig nagyon jó barátok. Csatlakozott hozzánk pár hímnemű lény is, elbeszélgettünk arról, hogy ki mit csinál itt a hollandusoknál, majd nyelvleckéket adtunk egymásnak. Na nem, nem olyan nyelvleckéket, szöszi bondorkán kívül senki nem hatott meg túlságosan, sőt, egy jó negyed óra után szöszi bondorka is elvesztette kezdeti báját és átment tutyi-mutyiba. Szóval a srácokat magyar szavakra tanítottuk, ők pedig minket hollandokra. Elsütötték a "hungry Hungarian" poént, röhögtem rajta erőltetetten, mert amúgy már elég uncsi, de kedveskéink önbizalmát semmiképp nem szerettem volna aláásni, meg hát tényleg nem is voltak rossz fejek... tudnak síelést imitálva táncolni! Illetve csak úgy tudnak táncolni, hogy az közben síelésnek tűnik. Na így máris nem akkora volumenű ez a tehetség! Mindegy. Jó kis este volt, négykor dőltünk ágyba.

Ó, és az este bemelegítő részét még nem is meséltem! Épp zenét hallgatunk Andi szobájában, hangolódunk az estére, amikor is berohan az egyik hostgyereke, hogy gáz van, valaki beragadt az udvaron a sárba a kocsijával. Kimentünk, hát a srác szépen belegázolt a mocsárba, a bal első kereke elég mélyen volt, és nem mozdult, csak kapart, akárhogy nyomtam a gázt. Merthogy a srác segített a lányoknak tolni, hogy nagyobb erőt fejtsenek ki, és én ültem az autóban. Múltkor említettem, hogy mennyire hiányzik a vezetés, hát az égieknek üzenem, hogy ja, kösszépen, nem volt rossz, nyomtam neki a gázt, de ezt nagyon szívesen megismételném rövid időn belül egy mozgó járműben is. :) De hogy a történet ne maradjon happy end nélkül, a kocsit - és a csávót - végül egy dzsip vontatókötele húzta ki a csávából.

Aztán ma azt is megtanultam, hogy nem minden vasútállomáson lehet készpénzzel fizetni, de végülis csak két vonat húzott el az orrom előtt, a harmadikra már sikerült felszállnom. Hosszú sztori, lényegtelen, egyben hazaértem. Focimeccs is volt, ha jól sejtem, mert Enschede - Drienerlonál a vonat 99%-a leszállt, és az FC Twente Stadion felé vette az irányt. Aztán a központi vasútállomáson nagyban ment a jegyellenőrzés már a bejáratnál, rengeteg szurkoló ott tobzódott. Átverekedtem magam a tömegen, hazabaktattam, a délutánt pedig holland lecke gyártással és hesszeléssel töltöttem. Eseménydús nap volt a tegnapi, nem hiányzott még több nyüzsi a hétvégére. Ja, tegnap délelőtt még bébiszitteltem a két fiúcskát, elvittem őket a piacra is, úgyhogy nem unatkoztunk. Holnap pedig új hét kezdődik, ha jól számolom, a negyedik dolgos hetemet kezdem itt Hollandiában.


köszönet a sminkért Andinak!

2012. szeptember 22., szombat

A híres-neves Roombeek

Az ok: Tűzijátékgyár-katasztrófa 2000. május 13.


És az okozat: Gyönyörű új városnegyed.






















Tegnap elhangzott, hogy milyen jó, hogy itt vagyok, mért nem maradok tovább?! =D És hogy honnan tudom, hogy jó helyen vagyok? Első nap találtam egy Jodi Picoult könyvet a polcon, ma meg egy kallódó Snow Patrol cédét... az égi jelek! =)

2012. szeptember 20., csütörtök

Here I am


Here I am, this is me
There's no where else on Earth I'd rather be
 Here I am, it's just me and you
And tonight we make our dreams come true

 It's a new world, it's a new start
It's alive with the beating of young hearts
 It's a new day, it 's a new plan
I've been waiting for you
Here I am

2012. szeptember 19., szerda

Tűz volt!

Erre a látványra keltem ma fel:


Valami üresen álló textilgyár ugyanis ma reggel (hajnalban?) úgy döntött, hogy kifüstöl. Miután a gyerekeket épségben elszállítottam isibe/bölcsibe, hazafelé már tüdőre szipkáztam a gomolygó füstöt. A főút jó része le volt zárva, dugó is volt, ezért piszok ideges emberek is voltak, akik piszkosul utáltak azért, hogy én a bakfiets-szel simán elszlalomoztam közöttük. Délután, amikor mentem a gyerekekért, még mindig ugyanez volt a szitu, füst, füst, füst... és este, amikor a tanfolyamra bringáztam, még mindig füstölgött kicsit. De ez lehet, hogy már csak a város felett megrekedt füst volt.

Ja igen, ma volt az első holland órám. Klassz volt, kicsit kókadtan mentem el, mert reggel héttől este hatig bébiszitteltem, de végül tetszett az egész, Fred, egy idős pasi tartja, jó fej, kábé végig a szemembe nézve magyarázott (hát igen, az értelem... =D). Voltak ilyen alap dolgok, hogy mutatkozzál be, meg néhány egyszerűbb párbeszéd, magnóhallgatás. Vannak egyébként mindenféle nemzetiségek a csoportban, a német lányzóval dumáltam a legtöbbet, meg egy angol sráccal, ja és persze Ervinnel, aki szintén erre a kurzusra jár. De van még román, amerikai, filippínó, mexikói és szingapúr figura is. Jó lesz ez, főleg ha az egyik arc folytatja ama kellemes szokását, miszerint minden egyes szót hangosan elismétel Fred után, piszok fals kiejtéssel... hát akkor lesznek még itt pofavágások, meg felröhögések.

Hmmm, mi mesélnivalóm van még? Ja, igen, ott hagytam abba legutóbb, hogy szombati semmittevés. Estére összeszedtem magam, Andival taliztunk a vasúton, mert Au-pair tali volt megbeszélve aznapra. Sétáltunk egyet, kibeszéltük újra a holland vs. magyar kaja problematikát, aztán gondoltuk nekikezdünk az estének, rendeltünk két sört az Oude Markt-on. Be nem állt a szánk, kitárgyaltuk az elmúlt dolgos/tanulós éveinket, aztán szedtük a sátorfánkat és feleszedtük a többieket a vasúton. Jó kis hatos fogat jött össze, visszaültünk a Paddy's-be, iszogattunk, röhögtünk, sztoriztunk, himnuszokat énekeltünk, de ami ott történt, az maradjon is ott!

Vasárnap a famíliával tettünk egy kört a Roombeek nevű negyedben. Modern kockaházak hatalmas üveg falakkal, bent nagy fehérség, gyönyörű bútorok, színes ajtók, hangulatos kávézók, üvegfalú tornaterem és halas tó... nagyon szép hely! 2000-ben itt történt a Vuurwerkramp, azaz az a tűzijátékgyár-robbanás, ami a város felét hamuvá égette és amiben 23 ember meghalt. Máig nem tudják az okát. Erről a negyedről egyébként tervezem, hogy részletesebben írok később egy bejegyzést, mert valami csodás látvány és érzés azok között az épületek között bringázni (az iskola és a bölcsi is ebben a negyedben vannak, úgyhogy minden nap látom). Addig is várom a fotózáshoz megfelelő időt, felőlem fújhat a szél, csak süssön kicsit a nap, hogy a képek visszaadják a látványt. Amúgy ma reggel, amikor elhúztam a függönyt és a fentebb már illusztrált látvány fogadott, azért megjegyeztem magamban: "Nem, a történelem nem ismételheti meg önmagát ilyen rövid időn belül!" De nem para, ha jól tudom, nem építettek újabb tűzijátékgyárat. =)

Na, ha a munkát leszámítom, nagyjából ennyi érdekes dolog történt, hétfő óta meg ugye bébiszittelek. Tegnap beszereztem egy Leident és Amszterdamot részletesen bemutató könyvet 1 euróért, jéééjj! Szóval ma délelőtt, amíg az egyik fiú a Susi és Tekergőt nézte, én színes post-it cetlikkel jelölgettem a látni kívánt helyeket. Van két nagyon klassz kiállítás, az egyik ilyen fiatal művészarcok alkotásai, akik a "jelenítsd meg a különbséget a képzelet és a valóság között, különösen a politikát és médiát megcélozva!" témán agyaltak. Aaaanyám, hát erre piszok kiváncsi vagyok! A másik meg valami holland fotós pali képei ismert emberekről (Tom Waits, Jacko, stb.).

Na, ennyi. Amúgy meg eszem-iszom, nevelek, fegyelmezek, öltöztetek, kakis pelusokat cserélek, olvasok, bicózom és fotózok. :)

Ezzel búcsúzom, még szombaton készült rólam a csajos találkozón:


2012. szeptember 15., szombat

Magyarország Európa?!

- Ezt a képeslapot kérem szépen.
- Bélyeget hozzá?
- Igen, kérek.
- Melyik országba küldöd?
- Magyarországra.
- Öööömm... az Európában van? Néha összezavarodom.
- (meglepett kacaj) Aha.

A párbeszéd után jól leszőkéztem magamban a csajt, aki szerintem fiatalabb volt nálam, de legalábbis idősebb biztosan nem. Oké, tudom, én is szőke vagyok, én is tudok szőkéket mondani, de ez vitte a pálmát.

Na hát halihó, élek, íme egy kis életjel! A hetem elég kaotikus volt, ezért nem született bejegyzés. Kaptam olyan visszajelzést a blogra, hogy milyen sokat szórakozom, hát a héten ötből három teljes napot gyerekeztem, és most örömtáncot tudnék járni, hogy üres a ház. Fárasztó ám! Pluszban még beteg is vagyok kábé egy hete, a takonykór szerdán tetőzött, mára pedig kis kések szúrkálják a vattaszáraz torkomat. Oké, bocsi, nem kell elképzelni! Csütörtökre viszont már besokalltam a négy fal között töltött napokból, úgyhogy amint ágyba kerültek a gyerekek, robogtam ki esti városnézésre. Ervin csatlakozott, bringáztunk három órát a hidegben, ami a torkomnak nem tett jót, de a lelki világomnak annál inkább. Eltévedtünk, énekeltünk, trágár szavakat tanítottunk egymásnak, hülyültünk.

a Hendrik Jan van Heekplein-on :D

szórakozás a fotógéppel

sör az Oude Markt-on

ez itt egy én :)

és a leendő nyelvsulink

És még ezek után tévedtünk el, valahol a város északi részén jártunk, de végül mindketten épségben - és halálra fagyva - hazaértünk. 

Pénteken a reggeli rutin után Deldenbe vonatoztam megint, a vonat pedig ezúttal is - természetesen - később indult, mint a neten kiírt időpont. Lassan már ehhez is hozzászokom: Deldenbe nem érek oda időben. Susana várt rám az állomáson, majd bemuatott egy kolumbiai és egy francia lányzónak, jól elbeszélgettük a délelőttöt, megvitattuk az Au-pairkedés előnyeit, hátrányait, terveket, utazásokat, stb. Teáztunk, sütiztünk, mi kell még? Délután aztán megint gyerekezés, este pedig már alig láttam a fáradtságtól, hamar ágyba zuhantam.

Ma itthon hesszelek, mint említettem, üres a ház (ja, én benne vagyok :D). Nemsokára elmegyek valami ehető kajáért, mert két hete szendvicseken élek... sajtos, lekváros, nutellás kenyéren. Szóval az egyik dolog, ami piszkosul hiányzik otthonról, azok a jó kis hétvégi családi ebédek, és ha még egyet lehet választani, az a vezetés.

2012. szeptember 10., hétfő

Hengeloi sörszobrok

Még mielőtt valaki nagyon beleélné magát, hogy sörszobrokat fog látni a képek között, elárulom, nem, sajnos nincsenek sörszobrok Hengeloban. Az egész csak az akcentusoknak köszönhető. De ne szaladjunk ennyire előre! Tegnapra, azaz vasárnapra terveztük Ervinnel, hogy elbringázunk valahova, és ehhez az idő is elég szépnek bizonyult, még a hosszú farmer sem kellett volna, megsültem benne. Megint torokkaparásra keltem, de reméltem, hogy hamarosan elmúlik. Délután kettőkor, elég sok telefonálgatás után indultunk el végül Hengeloba. Goor-ról egyelőre lemondtunk, mert messzebb van, és nem éreztem magam valami pompásan.

maratonfutók útját kereszteztük Enschedeben (áthajtottunk, be is szóltak :D)

Hengeloban viszont fél óra alatt ott voltunk, és gyorsan valami iszi után néztünk, mert már vattát köptem. Bedobtunk egy dönert is, Ervin most evett ilyet életében először, de például életében először látott élőben kukoricamezőt és lovakat, Enschede és Hengelo között. Meg például mesélte, hogy nem beszél folyékonyan indonéz nyelven (azt így hívják? :D), mert náluk a gimiben már angol nyelven folyik az oktatás. És nem járt Jakartán kívül, sőt, általában házon kívül sem, mert ők nem mozdulnak ki, ha erősen süt a nap. Szóval neki az is furcsa volt, hogy a koradélutáni napsütéses, meleg időben mi a nap alatt tekerünk.

kacsintok... "csinálj úgy megint!" katt.

Stadhuis - harangtorony

Éppen divatbemutatóztak is a városban, tömve volt emberekkel, amikor megérkeztünk, először nem is értettük, mi a fene folyik ott. Kihalt városra számítottuk, de még a boltok is nyitva tartottak, annak ellenére, hogy vasárnap volt. Mászkáltunk jobbra-balra, amikor egyszer megláttuk a "sörszobrokat". Annyi a történet egyébként, hogy odafelé tekerés közben Ervin mesélte, miket olvasott Hengeloról, és hogy vannak ott "biörsztetyúz". Nézek, mondom miiiik? Hát, "biörsztetyúz". Na végülis kiderült, hogy "beersztetyúz", azaz medveszobrok, pedig már lelki szemeim előtt láttam, ahogy egy öt méter magas Heinekenes üveg mellett pózolok. Íme a macik:


Nekem ezek ilyen judo- vagy karatemacik. Van belőlük még több is, csak mi ezekkel fotózkodtunk. Aztán mászkáltunk tovább, például a vasút mentén:

Helló, Hengelo!

Ervin

Fotóztam házakat is (nappal szemben):



Amik mögött egy park bújik meg:


Ezután újra Enschede irányába fordítottuk a bringáinkat, és útnak indultunk. Enschedeben megnéztük a stadiont és a mozit kívülről, ezek még a külvárosi részben vannak, de baromi szép épületek. A stadiont víz veszi körül, mert ott folyik el a kanális, meg a város víztisztító akármicsodái is ott vannak. Meg pöcegödörszag, de ez mellékes. :D Nyolc körül befutottam haza, rögtön utánam a család is, babalátógatóban voltak. Megbeszéltük, kinek hogy telt a napja, megvacsiztam, és irány az ágy.

Ma a picivel vagyok, szokásos hétfő, éppen durmol, tökéletes idő a blogolásra. Kúrálom a torkom sok forró teával meg citrommal, és tervezgetem a következő úticélt.

2012. szeptember 8., szombat

Álsjöblíf

Azaz tessék. Vagy kérem. Vagy valami ilyesmi, de a hollandoknak ez az egyik kedvenc szava, mindenre ezt mondják. Meg állítólag a hözelöh is nagyon kedvelt, de azt még nem hallottam az utcán. Ja, nyilván ezeket nem így írják, igazából fogalmam sincs, hogy írják, csak szóban használom őket.

Tegnap délelőtt elvonatoztam Deldenbe, hogy találkozzam egy portugál Au-pair lánnyal, Susanaval. A vonatra gondolva azt akartam írni, hogy eldöcögtem, mert az milyen mókásan hangzik meg minden, dehát itt a vonat az nem döcög. Meg nem is zötyög. Csak suhan, vagy siklik, és olyan csendben és döcögésmentesen, hogy ejha! Delden 15 percre van innen Enschedetől, hengeloi átszállással, 6 euró 30 cent egy retúr jegy. Bár ez csak nekem releváns infó. És Delden egy nagyon szép kis falu, hangulatos főutcával, gyönyörű kastéllyal (Kasteel Twickel) és hatalmas zöld rétekkel. Az időzítésünk tökéletesnek bizonyult, aznap volt egy kis élet a faluban, láttunk vagy 50 biciklistát (mármint akik komolyan űzik a bringázást, mint sportot, olyan igazi bringás ruhában meg bukóval =D), és 3 esküvői fotózás is épp folyamatban volt. Szóval tényleg gyönyörű a környezet. Ez például egy kis részlet a Kasteel Twickelből:


És, mint kiderült, Delden testvérvárosa Keszthelynek:


Kisétáltunk egy kanálishoz is, egyébként is csak mentünk, mentünk, és Susana megmutogatott mindent, ami érdekes a városban. Megmutatta a házat is, ahol lakik, elég fontos emberek a hosztszülei, anyuka politikus, apuka orvos. Be nem mentünk, mert csak azt engedheti be, akit már bemutatott a hosztszülőknek és ők nem voltak otthon, lévén hogy péntek délelőtt találkoztunk. Amúgy ez nálunk is így van, és szerintem tök korrekt. 

Ő itt Susana

Ez pedig én vagyok a kanálisnál

:)

Végül a vasútállomást vettük célba, mert nekem időre haza kellett érnem, hogy háromra odaérjek a gyerekekért. Susanaval úgy váltunk el, hogy nekünk mindenképp találkoznunk kell még. Egy csomó közös van bennünk, ő is azért van itt, hogy utazzon, bár ő országon kívülre akar többnyire, de azért a környéket együtt is tutira bejárjuk. Hú nem is tudom leírni, inkább látni kellett volna minket élőben, ahogy egymás szavába vágva beszélünk vagy épp hevesen bólogatunk, mert ugyanígy gondolkodunk bizonyos dolgokról, mint a másik. Na meg az, hogy elrohant az idő, két és fél órát voltam ott, de pikk-pakk eltelt. Na, asszem ezek a jelei annak, ha az ember tényleg jól érzi magát.

Merthogy aztán az este is nagyon gyorsan eltelt. Andi jött Enschedebe bulizni, ő is Au-pairkedik. A vasútra mentem érte, és jó magyarok lévén hamar szóbakerült a fincsi kis marhapöri, bográcsgulyás, rakott krumpli és társaik. Hát igen, eléggé fájlaljuk, hogy itt a kajáknak nincs túl intenzív íze. Egy átlag vacsi 30-40 perc alatt elkészül, nem nagyon érnek össze az ízek, és fűszert sem használnak túl sokat. Inkább ilyen szószokat. Szerintem, ha elmesélném, hogy az én anyukám a vasárnapi ebédhez van, hogy reggel hatkor kel fel, ha egyre rokonokat várunk, hát kigúvadna a szemük. Na de az estére visszatérve, lecuccoltunk és tűztünk be a városba. Épp egy fesztivál is van benn, a Gog bot, művészet és technológia témájú. Na hát ez egy elmebeteg dolog! Fura dolgokat láttunk, kár, hogy nem vittünk fotógépet, így csak egy mobilos képem van a robotmotorról, ami amúgy valamilyen állatot/szörnyet formázott. És nagyon hitelesen mozgott, aprólékosan ki volt dolgozva, nem normálisak ezek a hollandok.


Volt még bazinagy rózsaszín lufi, kábé ilyen tízemeletesnyi méretű, a templom (Grote Kerk) tetejéig ért. És fogalmam sincs, hogy mit lehetett vele csinálni. Színpad is fel volt állítva, a DJ valami elég szeletelős zenét tolt, a tömeg nem volt különösebben oda érte. Mi Andival a Paddy's-be ültünk be, tequiláztunk meg söröztünk, hamar sikerült jól be is rúgni, úgyhogy 11 körül úgy elálmosodtunk, ha ülve maradunk, tuti bealudtunk volna. Írtam egy sms-t Ervinnek, válaszul a reggeli üzijére, amiben jó utat és szórakozást kívánt Deldenhez, mire kiderült, hogy néhány barátjával ő is az Oude Markt-on van. Taliztunk, és innentől indonézekkel és egy észt lánnyal kiegészülve célba vettünk egy másik bárt, ahol még többet tequiláztunk és söröztünk, és Andival megtámadtuk a táncparkettet. Aztán mindenki elkezdett táncolni, kivéve az egyik indonéz srácot, akit egyfolytában rángattunk le a székről, hogy gyerünk táncolni. Fotókat is lőttünk, a vállalhatóakat teszem csak fel ide, hátha valaki visszaélne az "Eat my pussy" felirat mellett mosolygó fejemmel. :D

Andival

Inkább csak ezt az egyet teszem fel, a többi nem idevaló, Ervinnel meg még úgyis lesz közös kép, holnap bringatúrára megyünk. Szóval szuper este volt, szuper társasággal és iszikkel, Andival fél háromkor léptünk le, még leültünk a ház előtt dumálni egy sort, lehetett vagy négy óra, mire ágyba kerültünk. Reggel kikísértem Andit, és megkezdődött egy újabb jó nap. Kicsit másnaposan, kaparó torokkal és rekedten, kissé fájós lábbal indult. A vasútról a központba bicóztam, betoltam a popóm a H&M-be, hogy beszerezzek egy pár új hosszúujjút, gatyát és pulcsit télre, és végül egy fekete-fehér absztrakt mintájú szoknyát sikerült elhoznom. Szerelem első látásra, a délutáni couchsurfinges talin már az volt rajtam. Vásárlás után go haza, pihenés és józanodás, mert erős fejfájás tört rám, úgyhogy lenyomtam két liter vizet, hogy múljon minél hamarabb. Kettőtől figyeltem a bébikre (nem bébik, csak én minden gyereket bébizek, akire vigyázok), mert anyuka interjút adott telefonon egy magazinnak, majd háromra bebringáztam a vasúthoz, hogy a cocuhsurfingesekkel talizzak. Tök jó kis banda jött össze, heten-nyolcan voltunk, orosz, litván és olasz lány, olasz srácok, spanyol és egy holland srác, egészen estig a kultúrák közötti különbségeket firtattuk, fánisztorikat meséltünk, úgyhogy ilyen random dolgok jutnak most eszembe, hogy az orosz srácok furák, és hogy Moszkvában a metrón mindig történik valami. Az emberek agresszívek és negatívak, mert reggel korán kelnek, este hatig, de inkább tovább dolgoznak, bevodkáznak, és néhány óra alvás után kezdődik az egész előlről. Monoton, lélekölő, és ez látszik is a fejükön. Itt Hollandiában meg például lehet bizonyos mennyiségű alkoholt inni vezetés előtt, nincsen zéró tolerancia. Először egy nagyon puccos kávézó teraszán üldögéltünk amúgy, aztán a központban beugrottuk a piacra és a szupermarketbe, bevásároltunk egy kis piknikre, és letelepedtünk a Volksparkban. Boroztak a többiek, én a péntek után nem kívántam, végig fájt a fejem, elég zavaró volt, de próbáltam nem foglalkozni vele. Sajtot ettünk még, meg csipszet, ja és isteni mangót. És sztoriztunk és be sem állt a szánk, néha jött valaki vagy épp valaki lelépett, végül fél kilenckor, mikor már sötétedett, leléptünk. Klassz délután volt, nagyon élveztem és tökre szimpi arcok gyűltek össze, meg is beszéltük, hogy találkozunk mi még, ez nem egyszeri alkalom volt. És azért egy kicsit gondolatban megveregettem a vállam, hogy a kis üzenetem - Hungarian girl, new in town címmel - ekkora lavinát indított el, és ilyen sokan összejöttünk a világ minden tájáról. Órákig tudnám mesélni az elhangzott sztorikat, de pont ezért nem is teszem. Az este konklúziója amúgy, hogy Ági vagyok, a tű Budapestről, Indiából. De volt bananaman-ünk is, aki egyfolytában poénokat gyártott és szakadtunk. Meg román-olasz fiú, aki se nem román, se nem olasz, hanem európai. Jaj, erről amúgy nagyon sokat dumáltunk, hogy ez a megkülönböztetés, hogy én ilyen nemzetiségű vagyok, te meg olyan vagy, jó nagy hülyeség, mert csak az számít, hogy jó emberek vagyunk-e valójában és hogy bírjuk egymás búráját. Mára ennyi, a Volksparkból hazabringáztam, ami legalább fél percbe telt, ugyanis itt lakom tőle egy köpésre, megbeszéltük a szülőkkel, hogy kinek milyen napja volt és most aludni készülök, hogy kipihenjem magam a holnapi bringatúrára.

2012. szeptember 6., csütörtök

"Your friends messaged you"

Akartam ma írni arról, hogy tegnap sörözni voltam, de feljöttem a szobámba, és tengernyi levél, csetablak fogadott. Leragadtam. Csak annyi, hogy köszi. És hogy gondolatban most 1300 kilóméterre vagyok innen.


Na azért egy képet idebiggyesztek. Köszi Ervinnek az estét! :)

2012. szeptember 4., kedd

Bicókör

Vasárnap teljesen bezsongtam, hogy nekem bicóznom kell, otthon amúgyis bringáért kajtattam már jóideje. Kihasználtam, hogy hétvégén szabad vagyok, és körbebringáztam a várost, sőt, mivel el is tévedtem, városon kívül is voltam. Egy darabig ismerős utakon mentem, aztán már csak a vakvilágba, lestem a házakat, fotóztam, keresztülhajtottam parkokon, tavak mellett, majd' csak visszajutok valahogy.


Nem is tudom, hogy kerültem a városon kívülre, de egyszercsak elfogytak körülöttem az emberek, és csak  bocikat láttam:


Majd kis bóklászás után ezt:


Ezután pedig gyárakat, lakótelepeket, villanegyedeket, majd szép lassan újra a belvárost, újra a kis vöröstéglás házikókkal:

Klassz volt, jól esett ennyit bicózni. Sütött a nap, rajtam egy póló plusz két pulcsi és sál volt, körülöttem a többi ember többnyire pólóban. Hát, hozzá vannak szokva, hogy nekik ez a meleg. Nekem a gatyarohasztó otthoni melegekhez képest ez már hideg. Bedobtam még útközben egy sültkrumplit, aztán még bevágtattam a belvárosba néhány apróságért. Szerencsém volt, a hó első vasárnapján nyitva vannak az üzletek, egyébként vasárnaponként minden zárva tart. Hazajöttem, épp mindenki a kertben sziesztázott, majd útrakeltünk, és tettünk egy kört az egyik közeli erdőben, ettünk szedret meg valami magot, ami ehető, mogyoró íze volt. (Az lehet a mogyoróbokor? :D) Aztán fagyi a mekiben, ami számomra általában két fagyit jelent, mert a pici elcuppogja egy darabig, aztán megunja. Ezután irány haza, bedőltem az ágyba, és sikerült annyira lepihenni, hogy hétfőn hajnali négykor ruhástul keltem fel. Épp csak lefeküdtem az ágyra, máris hétfő lett!

Tegnap a picivel voltam egész nap, este pedig anyuka lediktált pár hasznos szót/kifejezést, amiket fonetikusan írtam, hogy ki is tudjam mondani. Megbeszéltük, mi a teendő vészhelyzetben (fulladás, égés), és beíratkoztam a nyelvsuliba, 19-én lesz az első holland órám. Januárig tart a tanfolyam, úgyhogy két alkalmon már nem leszek itt, mert karácsonyra megyek haza. Azokra már a következő Au-pair megy majd, egy filippínó lány, valószínűleg december elején érkezik.


Kilátás az ablakomból. Balra van a már említett palota, totál a Rákóczira emlékeztet, most apartmanokra van osztva, de régen tényleg suli volt.