PA(NI)CKING

Packing, azaz csomagolás és panicking, azaz pánikolás. Hogy csomagolok-e pánikolás közben? Neeem! Vagy hogy pánikolok-e csomagolás közben? Neeeem! A csomagolásTÓL pánikolok, ugyanis még el sem kezdtem. Inkább nyöszörgök most róla egy sort, hogy már napok óta tervezgetem, hogy na, akkor holnap bepakolok! És ez így megy egyik napról a másikra, miközben utolsókat sörözgetünk a kiscsapattal, utolsókat ropjuk a Paddy's táncparkettjén, utoljára nyammogok Ben&Jerry's-t a Grand Cafeban és az utolsó közös játékokat játsszuk a gyerekekkel. Szóval nem is baj, hogy nem áll még készen az a csomag. Majd valamelyik este. Vagy éjszaka. Amikor nem tudok aludni a gondolattól, hogy mindjárt vége van. Talán majd szombat éjszaka.

Ma volt alkalmam megnézni a kislány úszásvizsgáját, amin szerintem ő volt a legjobb, tepert ezerrel, lekörözött egy csomó gyereket, azon röhögtünk a szülő- és nagyszülőegységekkel, hogy utolsónak ugrott be a vízbe, aztán majdnem elsőként szállt ki. :D

 

When you run, run so far
You've forgotten who you are
Where you're from, it's like some other universe
You count your steps, like they're regrets
You catch one breath then lose the rest
Wrong is right, right is left
And there's nowhere left to turn

So don't believe in everything
You think, you think you know

When you're almost there
And you're almost home
Just open up your eyes and go, go
When you're almost there, almost home
Know you're not alone
You're almost home