Kis kiruccanás: Óriások hétvégéje és Tourcoing épületei

Március 5

Pénteken - márc. 4-énél járunk - itthon ejtőztem és rábukkantam Facebookon egy érdekes eseményre: Week-end Géants. Megnéztem a honlapot, és azonnal megtetszett, mert Hollandiában is voltunk hasonló eseményen és otthon Székesfehérváron is pár éve hagyomány augusztusban az óriásbábok felvonulása. Utóbbira még nem jutottam el, de a képek alapján elég klassz program. De vissza ide, a mostba és Tourcoing-ba! Szóval mivel tetszett az esemény ötlete, meghívtam a kiscsapatot. Szombaton és vasárnap is délután 3-kor kezdődött a felvonulás, mi a szombat délutánt választottuk Kelsey-vel és Kevinnel. Kelsey egész nap babysittelt, így jó kis kikapcsolódás volt ez neki és a két éves kiscsajnak is. Én szombaton délelőtt babysitteltem volna, gondoltam utána jó kis kikapcsolódás lesz nekem is, egy esemény amit fotózhatok. Aztán szombaton végül nem babysitteltem, hanem abba a golfklubba mentünk el ebédelni, ahol az apuka az anyuka apukájával, és az anyuka húgának a vőlegényével golfozott. Az apósa és mi a másik? Nem vagyok jó ezekben a ki-kinek-a-kije a családon belül meghatározásokban. Sógor talán? Pf. :D Tök menő volt a golfklub, de most lusta vagyok írni róla meg egy csomó jobb dolgom is van. Menjetek el és nézzetek meg egy golfklubot, vagy ha alkalmatok akad megnézni egyet, ne mondjatok nemet! Bár amúgy ez Decathlonos, szóval egyrészt fogalmam sincs, hogy Mo-n van-e Decathlonos golfklub, vagy hogy egyáltalán egy golfklub hogy néz ki. Let's see! Képáradat következik!

Week-end Géants, amit én Óriások hétvégéjének neveztem el:

Itt hívnám fel a figyelmet az utolsó 4 képre. A bábu karját egy hapsi cipelte magával, ha valakinek nem tűnt volna fel. Kicsit meglepődtünk, amikor így érkezett felénk a csapat. Már nem nagyon emlékszem, hogyan, de valahogy kiszúrtuk egymást, és a hapsi bepózolt egy képre a karral. Aztán a piros kabátos hapsi szólt neki, hogy pózoljon be egy képre. Nem tudom, valószínű nem figyelt arra, hogy épp ez történt. Szóval a hapsi bepózolt még egy képre, na mondom, oké, ilyen már van, Kevin kezébe nyomtam a Nikont, megmutattam neki, hogy melyik gombbal tud fotózni és felszólítottam, hogy ezt tegye is meg. Hirtelen ötlettől vezérelve odaugrottam a hapsi mellé és két kép után Kelsey is odaugrott. Azt hiszem, látható, hogyan vigyorog mindenki a háttérben. :D Ezután a hapsit még többen állták körbe és vagy arról dumáltak, hogy hogyan esett le a kar - Kelsey megjegyezte, hogy az elég kellemetlenül fájhat, ha valakit fejbe vág -, vagy hogy eleve miért nem került fel, ez számunkra nem derült ki, mert ekkorra már visszakóvályogtunk a járda szélére, a nézőközönség "soraiba".

Március 7

Március 7-én hétfőn reggel havazott Észak-Franciaországban. Annak rendje és módja szerint, amíg a Gézengúzokat furikáztam suliba, hatalmas pelyhekben hullott a fehér hó, járattam a szélvédő-takarító-bizbazt folyamatosan (tudjátok! mi a neve? pff.). Hazaérve ledobáltam a cuccaim és kimentem sétálni egyet, mert előző nap elkapott a fáradtság és úgy éreztem, hogy azonnal fel kell töltődnöm valamivel. Nagyjából bármit, csak a házon kívül csináljak, mert az elmúlt napokban túl sok időt töltöttem a négy fal között, 13 napot szabadnap nélkül dolgoztam - természetesen szabad órákkal napközben. Szóval amikor kiléptem a házból, már nem esett, de még volt hó, és totál megihletődtem fotózásra. Vissza a házba, gépet elő, mosást elindít, tesz-vesz, majd irány újra az utca! És a hó elolvadt. Szóval jöjjenek a képek a hóról, amik mobillal készültek a morning routine-om után, illetve fotók Tourcoing-ról, merthogy "rövid" 2 órás photo session-om témája kisvárosunk lett: