A héten angol hét volt a kislány sulijában. Hétfőn reggel arra érkeztünk, hogy a tanári kar tagjai lila klepetusban fogadják a tanulókat. Ez ilyen Harry Potteres cucc volt. Délután saját gyártású Harry Potteres kitűzővel jött haza a kiscsaj, majd mesélte, hogy Paddington medve is a hét témája. Ujjongtam egy sort, hogy az milyen klassz, én is állandóan azt néztem kisebb koromban. Mire a kiscsaj: "Az már olyan régen is volt?" Hát nincs mese, öreg vagyok. Csütörtökről angolos részlet nincs, viszont a Gézengúzokkal egy csomót dekkoltunk pluszban a suliban, ezért közben jót beszélgettem egy tanársráccal - ő vigyáz suli után a későig maradókra, vagy az udvaron, vagy pedig bent egy teremben filmeket vetít - Jégkorszakot, Verdákat. Igazából két terem nyílik egymásból és a hosztkisfiú nagyon jókat játszik az ott lévő autókkal. Ez e terem ovisoké. Valószínű azért is szeretek Au-pair lenni, mert pl. itt is jól elvagyok a kicsikkel, legutóbb egy Jules nevű kisfiú próbálta kihúzni a gyufát és heccelt azzal, hogy a műanyag dobozt a fejére tette. Aznap még egy, a gyerekéért érkező apuka megkérdezte tőlem, hogy Angliából jövök-e. Ez jól esett, amúgy korábban is dicsérték az angolomat. Beszélgettem vele is egy sort, kérdezgetett arról, hogy milyen nyelveket beszélek. Olyan igazán érdeklődő és nyílt ember volt, látszott a szemében. Az angol hétre visszatérve ma délután - pénteken - éneklésre érkeztem. Az összes kisdiák kint tömörült az udvaron és angol dalt énekeltek, a szülők meg körbeállva videóztak. Nagyon cukik voltak. Aztán sütiztünk és gyümölcslét ittunk az iskolaudvaron. Ez az egész baromira tetszett, látszott hogy a gyerekek is imádják és tök jókedvűen hoztam haza a Gézengúzokat. Utána rollereztünk az épület udvarán jó sok szomszédgyerekkel. Az épület, ahol lakunk, régebben gyárépület volt, most loftlakások vannak kialakítva és az egésznek van egy nagy közös udvara, ami tök jó a közös mókázásokra.
Kedden angol társasozós esten voltam és ez is klassz volt. A nyelvsuliban tanító tanársrác posztolta ki valahová a Facebook eseményt és azonnal felhívta a figyelmem. Meghívtam a kis csapatunkat és kedden hárman elmentünk. A hely ahol tartották, egy félhomályos kis bár. Odamentünk a szervezőkhöz és C.-vel (lány) megbeszéltük, hogy leülünk és várunk, amíg befejezik az éppen zajló játékot. Egy mosolygós néger pultostól rendeltünk italt, leültünk és C. odajött, hogy felírja a neveinket kis matricákra (fehér öntapadó papírcímkére :D). Majd M. (fiú szervező) megkérdezte, hogy szeretnék-e franciául is tanulni közben és nagyban helyeseltem. Így kerültem egy játékhoz Fura lánnyal. Bemutatkoztunk, majd elkezdtük a Guess who nevezetű játékot, amit utoljára 10 évesen élveztem utoljára. Már csak ebből kifolyólag is azonnal dobbantanom kellett volna, de végigolvastam azért a szószedetet - volt ugyanis egy szószedetes papírka segítségképpen az asztalon (haj, fülbevaló, kopasz - aki ismeri a Guess who-t, tudja). Fura lánnyal próbáltam beszélgetni, de ő nem szeretett volna. Néhány kör játék után megkérdezte, hogy dohányzom-e, mire mondtam neki, hogy nem, de ő nyugodtan menjen ki, ha szeretne. Bólogatott, mondta hogy akkor ő kimenne, és leültem a többiekhez, egy darabig néztem ahogy Dixit-eznek. Ezt a játékot imádom, otthon unokatesókkal sokszor játszottuk már, egy nagyon kreatív játék. Közben világossá vált, hogy Fura lány sosem jön vissza. Hát nem az ő stílusa volt az este, na. Aztán jöttek C-ék és elkezdtek Koncept-ezni, ehhez csatlakoztam. Baromi jó játék! Éppen egy srác próbálta kirakni, hogy fiktív karakterről van szó, és megakadtunk. Rákérdeztem, milyen nemzetiségű, mire ő kirakta a piros-fehér-zöld színeket. Hű, ez Magyarország, én is onnan jövök! Na hát a fiktív karakter olasz volt végeredményben és nem más, mint Mario, de a srác nagy szemekkel rám nézett: te magyar vagy? Kiderült, hogy sokszor járt már Mo-n és imádja Budapestet, a Balatont, egyszerre itattak vele pálinkát majd etettek vele paprikát (azt mondja, másnap eléggé fájt a feje), és simán darálta, hogy igen, biztos, köszönöm, kurva jól. 2 hónap ittlét után sikerült belefutni az első olyan emberbe, aki járt kishazámban, ez elég nagy büszkeséggel töltött el.
Vagyis szűk 2 hónap. Március 9-én, jövő szerdán lesz, hogy két hónapja Lilleben élek.
sok helyen ilyen kis kerámiatáblácskák jelzik a házszámot
igen, létezik Barna kenyér utca Franciaországban
a Barna kenyér hentesüzlet
A cicaetetésért a szomszédtól kapott 2 Merci csoki nem tartott sokáig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése