Kis kiruccanás: Bonnes vacances! 2. semaine

Az ebéd utáni kávé után írok. Milyen tökéletes lenne, ha a kávémat kortyolgatva írnék, de ez a hétvége messze nem a tökéletességről szól és a kávét már kutyafuttában megittam. A hosztkisfiú alszik, a hosztkislány a szomszéd srácokkal bandázik, én meg végre szusszanok egyet az egész hétvégés meló során először. Tegnap délben hagyták el a szülőegységek a süllyedő hajót és vette kezdetét a ma kb. délután 4 óráig ígérkező káosz. Anyuka születésnapját januárban ünnepeltük, apuka akkor kért meg, hogy február utolsó hétvégéjén pesztráljam a Gézengúzokat, amíg ők kiruccannak Hawaii-ra. Nem nyugi, csak Rotterdamig mentek. A pluszmunkáimért cserébe ők fizették a privát nyelvtanfolyamot, és már akkor is úgy éreztem, hogy ennyivel tartozom nekik. Úgy érzem egyébként, hogy egész jó a balansz a család és köztem, például szerda esti babysit után, amikor anyuka már itthon volt, összekészülődtem, magamra húztam a hosztanyámtól beszerzett új kedvenc pulcsimat és felkentem két réteg szempillaspirált, letáncoltam a konyhába és megbeszéltük anyukával, hogy másnap este meg ők going out-olnak és elmennek moziba. Még hajszárítás közben jutott eszembe, hogy megmondom neki, hogy másnap este menjenek ők nyugodtan valahová, mert én aztán pénteken is készültem a városba, szóval az nekem 2, nekik 1 szórakozós este, tök jó. Aztán a hosztanyám megelőzött és rákérdezett, és megállapítottuk, hogy igen, az úgy egész jó együttműködés lenne. Egyébként az eredeti heti beó-mon is szerepelt a csüt. esti babysit, fehér javítófilccel áthúzva. Mert hétvégén készültek ugye Rotterdamba, ezért kihúzták, de jól alakult így a hét, nem kell mindig a papírformához ragaszkodni. Úristen, mennyit tudok a semmiről írni! Erre nem osztanak Nobel-díjat vagy valami? Na, amiről igazából mesélni akarok, az a 2. vakációs hét!

A 2. februári vakációs héten dolgoztam. A kislánnyal töltöttem több időt, a kisfiút szokás szerint minden nap leadtuk a nounou-nál (gondozónéni, akibe szerencsére C abszolút szerelmes). Hétfőn hosztkislánnyal megcéloztuk az uszodát. Apuka rajzolt nekem térképet, összeszedtük a törölközőket, az úszószemüveget és egy labdát, magunkra húztuk a fürdőruháinkat, megcsodáltuk a tükörben, hogy milyen szép a fürdőruhánk és a hajunk, és beültünk a kocsiba. 10 perc alatt ott is voltunk, irány a víz! Az uszoda elég klassz, labdáztunk, aztán aqua fitness vette kezdetét és C.-vel mi is tornáztunk rá. Tisztára a bulgáriai vízitornára emlékeztetett - jó, nem minden nap tartottuk meg, de végül is valami hasonlót csináltunk mi is. Kedden délelőtt megnéztük az Aladdint, mert mondtam C-nek, hogy még sosem láttam. Hát, sokkal okosabb nem lettem, nagyon szép a film képi világa és az még megvan az elején, hogy a gonosz árustól Aladdin megmenti Jázmint, de aztán nem nagyon tudtam követni. Talán még korán van ahhoz, hogy franciául nézzek meséket. De jó volt ez így, C-t abszolút lekötötte, addig is csendes pihenő üzemmódban voltunk legalább. Délután felhúztam a futócipőm és másfél órát futottam, majd este megérkeztek a gyerekek nagyszülei, és a következő két napot lényegében együtt töltötték/töltöttük. Este tortáztunk a nagypapa születésnapja alkalmából, majd szerdán délelőtt megint futni mentem, azután pedig kint ragadtam velük az udvarban és jót beszélgettünk. Ők is beszélnek nyelveket, ha jól emlékszem, 7 éve kezdtek el angolul tanulni. A nagypapa éppen egy spanyol könyvet lapozgatott, így jött a téma. Együtt ebédeltünk, aztán délután bevillamosoztam a nyelvsuliig és üldögéltem ott 1-2 órát a könyveimmel. Este Kelsey-vel ettünk citrom sorbet-t a belvárosban és elhagytam a 2. pár fekete kesztyűmet is. Csütörtökről úgy látom, nem írtam semmit a papíromra, amiről most puskázom a programokat. De amúgy arra emlékszem, hogy a nyelvsuliba készültem beülni és tanulni egy kicsit, de végül nem mentem. Úgy rémlik, hogy elütöttük az időt a nagyszülőkkel és szusszantam egyet – néha pihizni is kell. Aztán pénteken újra usziba mentünk, csak ezúttal összesen hatan, a két hosztgyerek, a nounou, a nounou lánya és egy kislány akire vigyáztak, meg én. Nounou meghívott, hogy ebédeljünk nála, aztán egész délutánra ott ragadtunk. A hosztkislány jól elvan a nounou lányával, és egész délután TV-ztünk, gyurmáztak. Épp olvastam a telefonomon ebéd után, amikor nounou elkezdett kötni, úgyhogy aztán én is kötöttem végül. Hát, nem gondoltam volna, hogy Észak-Franciaországban egy napos februári délutánon meló közben kötni fogok, de így alakult! Amikor a telefonomra néztem, már bőven ideje volt indulni, mert anyuka is akkoriban volt esedékes hazaérni. Üzenet egyelőre nem volt a telefonomon tőle, amikor elindultunk, aztán amire hazaértünk, már igen, mert kiderült, hogy kicsit előbb végzett a munkahelyén. Jól jártam, mert volt ideje kiszanálni a gardróbját, és a kinőtt cuccait nekem adta, hogy válogassak belőle. Volt pár jó darab, szóval örültem neki. Este Kelsey-vel és egy amerikai párocskával a Café Oz ausztrál bárt céloztuk meg és aztán Kelsey-nél ragadtam éjszakára. A párocska egyébként átutazóban volt, Cambridge-ben élnek Angliában, és Couchsurfingen beszéltük le a találkát. Jó estét zártunk, én egy 5 ausztrál sörből álló Beer bucket-et osztottam meg az amcsikkal, míg Kelsey koktélvödröt ivott. Kellemesen feltöltődtünk a hétvégére, aztán reggel csendben készülődtem, hogy ne keltsem fel K-t, de aztán egy „Hey Ági, I love you.”-val köszönt el, és fordult a másik oldalára. Felültem a villamosra, hogy 10-re hazaérjek babysittelni, amíg a szülők edzenek és bevásárolnak, és néztem a nagy ürességet a villamoson. A szombat délelőtt 9 még határozottan korai időpont volt ahhoz, hogy túl sokan ébren legyenek Lille-ben.

A játék tárgya az volt, hogy hosztkislány a ház különböző pontjaira elpakolta a plüssállatkáit és nekem meg kellett azokat keresnem. Felkészült volt a kiscsaj, mert felírta, hogy mit hová tett, arra az esetre, ha valamit nem találnánk meg. Közben adott apró segítségeket, de gyakorlatilag így is végigmásztuk hármasban a lakás mindhárom szintjét. Ezért sem volt túl nagy a lelkiismeret-furdalásom, amikor délután elindultam futni és közben bérletet meghosszabbítani, és dodgemek között kötöttem ki, sült krumplival a kezemben. Fogalmam sincs hogy történt! Komolyan! Egyszer csak ott termett a kezemben és utána kötelességemnek éreztem körbesétálni a környező utcákat és megnézni az összes cukrászda és cipősbolt kirakatát. Rövid anekdota, úgy vásároltam sült krupmlit, hogy franciául megkérdeztem, hogy "Kaphatnék sült krumplit?". Nem sikerült eladnom az eladónak, hogy beszélek franciául. Angolul megkérdezte, hogy kicsit, közepeset, vagy nagyot. Megkérdeztem, hogy melyik mekkora, mire a falon lévő papírdobozkákra mutatott. Megbeszéltük! A beszélgetés valahogy így zajlott:
- Est-que je peux avoir des frites?
- Big, medium or large?

Azóta Kevintől (egy francia barát) megtudtam, hogy ha valaki "Est-que je peux avoir"-ral kezdi a kérdést, az azonnal elárulja magáról, hogy nem francia. :D

Vasárnap fél kettőkor Kelsey-vel és Ally-vel volt találkozóm. Kelsey még szombaton írt, hogy meglepetéssel készül. Kérdeztem, hogy együnk-e mielőtt megyünk, azt válaszolta, hogy ne. Gondoltam, nála fogunk ebédelni, úgyhogy bedobtam egy táblacsokit a táskámba. Aztán végül nem hozzá mentünk, fura is lett volna ha hétvégén főzöget a lakásban, amikor a hosztcsalád is otthon van. De egyébként mint már az első hetes vakációs bejegyzésben írtam, jókat főzött. A Wazemmes piacra és egy korcsolyapályához mentünk el végül. A piacról még neten olvastam nem sokkal az ideérkezésem után, amikor szörföltem a neten látnivalók/tennivalók után, és a lille-iek is ajánlották, hogy érdemes megnézni. Szóval örültem a lehetőségnek, hurrá, menjünk, aztán amikor a piacon majdnem elütött minket egy kisteherautó, akkor már értettem, miért nevezik páran veszélyesnek a helyet. Nem kifejezetten az egyébként, és a sofőr is figyelt, de tény, hogy kaotikus a hely. Talán erről készítek egyszer egy fényképes bejegyzést, ha sikerül a nagy tömegben fotókat lőni. Mandulás-csirkés pitét ebédeltem, Kelsey sajtos-csirkés pitét evett, na ez egy klassz pontja volt a mászkálásnak! Egy árusnál megálltunk, mert jól néztek ki a piték, de nem értettük mi van benne. Pár szót elkaptam abból, amit a husi fekete hajú nő magyarázott a vásárlóknak, de nem voltunk kisegítve. Megkérdeztem, beszél-e angolul. Mondta, hogy nem és félhangosan elkiáltotta magát, hogy ki tudna fordítani. Két nő a pult másik oldaláról jött oda segíteni, így végül sikerült pitét vásárolnunk. A piac után egy korcsolyapálya büféjében kötöttünk ki, és alma-eper juice-t ittam és felkínáltam a csokit a társaságomnak, akik palacsintát is ettek. Én meg banán chipset és mandulát. Lőttünk pár képet, kibeszéltük az elmúlt napok történéseit és elindultunk a Pékségbe. :D

A Pékség (La Boulangerie) egy bár. Couchsurfingen szerveződött egy kis csoport, Kevint is ott ismertem meg, akiről fentebb írtam. Eredetileg egy cseh lány írt French-English Exchange címmel posztot arról, hogy szívesen találkozna franciákkal nyelvgyakorlás céljából. Aztán erre kb. 15-en válaszoltunk, az elején jó páran franciák, aztán csatlakoztam, hátha én is találkozom olyasvalakivel, akivel később tudok franciául beszélni. Kétségkívül jót tenne a gyakorlás. Nagyon szép nyelv, de nehéz is tud lenni. Hát ebből a rengeteg emberből lett a végén Kevin, aki el is jött. A cseh lány a vakációs heteit nem Lille-ben töltötte, mint ez később kiderült, így őt nem ismertük meg, viszont Ally hozott még egy német lányt, aki szintén Au-pairként dolgozik itt, úgyhogy egész jó kis banda jött össze. Kávék, citromos tea és kóla mellett beszélgettünk az utazásainkról, terveinkről. Azóta is összejárunk, pénteken Kelsey, Kevin és én ültünk be teázni és palacsintázni egy a főtér melletti étterembe. A Pékségben egyébként tök jó fejek az alkalmazottak, bemutatkoztunk, mert előző este asztalt akartam foglalni telefonon és a srác mondta, hogy felesleges. Aztán amikor megérkeztünk, 2 perccel nyitás előtt, kezet fogtunk, de a nevére nem emlékszem. Mindegy, azt tervezzük, hogy vasárnaponként vagy amikor ráérünk, megyünk, szóval lehet hogy amolyan törzshely lesz. Kényelmes, több terem is van, és nagyobb, pl. 6 fős asztalok. A kiszolgálás meg végleg nagyon cuki, végül a német csajok németül rendelték a kávéjukat, mert a srác kérdezte, hogy honnan jöttünk és kiderült, hogy beszél valamennyire németül. Nagyon vicces volt.

Itthon vacsira boeuf bourguignon-t ettem, a család pedig utánam 10 perccel ért haza, ők Belgiumba ruccantak ki új bútort nézni és mekizni.