"A folyt."

Szombaton korán keltem, hogy még délelőtt tegyek egy nagy kört a városban. Elsétáltam a Museumplein-ra, azaz Múzeumtérre, így most már tudom, hogy melyik múzeumot hol keressem, amikor már be is megyek majd. :D Benéztem a Vondelparkba is, aztán elkeveredtem valami puccos utcába, ahol Chanel és Gucci üzletek váltották egymást, majd a belváros felé vettem az irányt és fotózgattam a miniatűr házakat. A város még aludt, alig volt néhány ember az utcán, meglepően nagy csend volt mindenhol, jól esett a hosszú séta. Átsétáltam a Nine streets és Jordaan negyedeken, szuper kis házikók voltak ott, szívesen laknék olyanban egy darabig. Rábukkantam egy régiségpiacra is, de utána már indulnom kellett az állomásra. Sietősre fogtam, mert pontosan nem tudtam az utat, térképpel a kezemben szedtem a lábaim, de persze rossz irányba mentem egy kis ideig. Nem is én lennék, ha nem így lett volna! A vonatot végül elértem Hága irányába, és fél egy körül megérkeztem Den Haag HS-re, ahol Thomasz, egy kedves lengyel srác várt rám. Nála kanapészörföltem aznap este, sok-sok kaland után. Kezdődött az egész a biciklibérléssel, majd gyors lecuccolás és a nap megtervezése következett. Eltekertünk a Madurodamba, ami egy nagy park, benne Hollandia legfontosabb épületeinek miniatűr változatával. Szuper hely! Két vagy három órába telt, mire körbejártuk, és közben a fotógépem is lemerült. Na de beszéljenek inkább a képek:

MADURODAM - HÁGA

Erasmus-híd - Rotterdam - ide is megyek!

Corpus Experience - ez is tervben van!

Amszterdam - de Dam - élő nagyság után kicsiben is megnézhettem.

Azt hiszem, látszik, hogy klassz helyen voltunk. És amellett, hogy jó az összkép, a részletek is nagyon jól ki vannak dolgozva, némelyik busz és teherautó mozog is, sőt az egyik KLM-es repcsi is! Kisfilmek is vannak a miniatűrök mellett, amikből sok új dolgot megtudtunk Hollandiáról. Végül a helyet nagy jókedvvel és piszok éhes gyomorral hagytuk el, úgyhogy irány a kikötő és a Pasta Company étterem, ahol mennyei tésztákat ettünk. A ruccolának most sem bírtam ellenállni, és még most sem untam rá, örök szerelem. Thomasz megmutatta a munkahelyét is, pont a főnöke is befutott, így megnézhettem élőben is a korábban videón már látott "kütyüt". Huszonvalahány éves a srác, aki kitalálta ezt a helikopter-fényképezőgép kombót, amit ma már egy csomó országban használnak, többek között a belga rendőrség is. Helyszíneléseknél a levegőből tudnak vele felvételeket készíteni, nagyon állat gépezet, csak ámultam! És főleg az nyűgözött le, hogy a srácnak jött az ötlet, megvalósította, eladta és most már sorozatgyártják, annyira népszerű lett. Mivel az iroda a tengerre néz, már nagyon be voltam sózva, hogy megpillantsam az Északi-tengert, úgyhogy le is tekertünk, én meg csak hüledeztem tovább, annyira csodálatos volt a látvány, a sós víz illata meg ahogy a hatalmas hullámok nyaldosták a partot. Scheveningennek hívják a helyet, régebben halászfalu volt, mára már Hága része. Baromi hosszú promenád, egy hatalmas móló, homokos part, lemenő nap, mi kell még? Csodás volt, ha akarnám se tudnám soha elfelejteni azt az érzést. 

ez volnék én az Északi-tenger partján

ilyenen egyszer fogok utazni!

Scheveningen - Hága

Este aztán még beszélgettünk meg videókat néztünk Thomasszal, másnap pedig elbringáztunk Delftbe, hogy megnézzük a Science Centert. Hát, elég jó dolguk van a delfti egyetemistáknak, mert ami felszereléssel ott dolgoznak, az elég szuper! Versenyautó- és repülőgépszimulátorokat próbáltunk ki, meg egy csomó tök jó találmány ki van állítva, mint pl. napelemes versenyautó, különböző robotok, foci kicsit átértelmezve. Le se bírom írni, oda el kell menni, iszonyat jó hely és nem is drága a beugró. Apropó, itt a belépő árakat nem sokallom, mindenhova egész emberi áron be lehet jutni és ami bent fogad, azért maximálisan megéri az a pénz. Egyetlen bökkenő az utazás lehet, a vonatjegy azért nem két fillér, de tekintve, hogy egy Enschede - Amszterdam távot átszállás nélkül megtehetek és simán átalszom, panaszra nincs okom. Visszakanyarodva Delftre, még bedobtunk egy gyrost, aztán újra Hága felé vettük az irányt, sütött a nap, egy kanális mentén bringáztunk, és mégis kicsit szomorúak voltunk, mert véget ért a hétvége. Visszamentünk Thomasz lakásába, felvettem a hátizsákom és még tekertünk egy uccsót a vasútra. Leadtam a bringám, és hála a jó égnek visszakaptam a "deposit-ot" (nem jut eszembe magyarul. vagy van ilyen magyar szó? :D), ami azért klassz, mert még Delftben letörtem a kitámasztóról egy műanyagdarabot, és nem tudtam, hogy mennyibe fog az nekem fájni. Végül egy "Ez egy csomószor előfordul-lal" megúsztam, pedig előtte a szívbaj kerülgetett. Ezután már csak jegyvásárlás, bár az se ment könnyen, a török jegypénztáros pasi nem igazán értette, hova a búbánatba kérem a jegyem, úgyhogy először kaptam egyet Enschede helyett Amszterdamba. Na néhányszori elismétlés, majd elbetűzés után végül a megfelelő jeggyel a kezemben elköszöntem Thomasztól, vonatra szálltam és meg sem álltam kedvenc "kis" városkámig, ahol aztán nehezen jött álom a szememre a sok feldolgoznivaló miatt. Azóta már beindult a hét, mindjárt megint hétvége, el sem hiszem, imádok itt lenni és úgy rohan az idő, mintha kergetném, pedig nem teszem! Szuper helyek vannak itt, a listám ahelyett, hogy rövidülne, egyre hosszabb és hosszabb, úgyhogy minden percet ki fogok használni. De nem ezen a hétvégén. Most van egy kis önkéntes melóm, a TedXYouth-nak fordítók egy hat perces videót magyarról angolra, szóval a mostani hétvége ezzel fog telni, meg a családdal megyünk rokonokhoz és babanézőbe, de jövő hétvégére már vannak tervek, úgyhogy Stay tuned, everybody!