Az elmúlt egy hét, ami alatt nem írtam, mozgalmas volt. Sokat voltam a gyerekekkel, plusz órákat is bébiszitteltem, de ennek (hoszt)családi történésekkel kapcsolatos okai vannak, én pedig örülök, ha segíthetek, és ha szabad estéimen megkérnek rá, akkor nem megyek világgá csak azért, mert én épp szabad lennék. A sok munkának pedig megvan a gyümölcse, a pénteki amszterdami szállásomat már le is foglalták és ki is fizetik, ez a kompenzáció a túlóráért. Szerintem teljesen korrekt, sőt, egy kicsit ajándék fílingje is van. Ráadásul a pénteket megkaptam szabadnak, mert Juli, egy magyar barátnőm átutazóban lesz Norvégia felé, és a délutánt Amszterdamban töltjük. Szóval a reggeli rutint végigcsinálom, és mehetek isten hírével. Szombaton és vasárnap pedig végre kipróbálom a kanapészörfölést (couchsurfing)! Oké, voltam már CS találkozón meg fogadtam vendégeket még Budán, de ez lesz az első olyan alkalom, hogy én alszom valakinél. Drukkolni ér, hogy jó fej legyen az illető! Hogy hova megyek, arról meg majd később. Majd a nagy kaland után.
Eltértem a tárgytól. A múlt hét. Nevettem, sírtam, gyomorgörcsöltem, fejfájtam, igazi szinuszgörbét produkáltak az érzelmeim, volt egy-két nagyon gyenge pillanatom, hogy "Mi a fenét keresek én itt?", de megnyugodtam, elővettem a kis listám a céljaimmal, és meggyőztem magam, hogy bizony azt a sok szép helyet, amit elterveztem, nekem mind látnom kell. És bár országon belül terveztem csak utazni, most nagyon úgy tűnik, hogy egy külföldi pár napos kiruccanás is megvalósulhat a sok álom közül. Legalábbis a család figyelembe veszi, és segítenek ebben. Szóval ez klassz. De megint elkalandoztam. Bár sok mondanivalóm nincs a hétközpanokról. Ugyanúgy munkával telnek, mint eddig, a kis egyéves kölyök nagyon sokat fejlődik, egyre többet magyaráz és a mozgásigénye is hatványozódik. Minden hétfőn és csütörtökön itthon van és én egész napos vagyok 7.15-től este hétig. Ilyenkor délelőtt elmegyünk a közeli Volksparkba vagy a játszótérre vagy felfedezünk valami új helyet, járjuk a köröket a környéken. Ma a kajla kutya is velünk tartott, hát ő második gyereknek számít olyankor, sőt talán még jobban kell rá figyelni, tök zizi. Sütött a nap, hápogtak a kacsák, mire a gyerek is hápogott. Hápogva hazajöttünk, most épp aluszik. Aztán ha már így a napjaimat regéltem, kedden és pénteken délelőtt szabad vagyok, olyankor mind a három lurkó bölcsiben/suliban van, és délután én vagyok velük, a hazaérkezéstől a vacsoráig. Meg ugye időközben hozom-viszem őket a bakfiets-szal. Szerdán a négy éves fiúra vigyázok délelőtt, déltől minden gyerek itthon van, mert rövid nap, szóval a délután általában elég hektikus. A hétvégém totál szabad, és igazából a hétköznapokra sem panaszkodom, sokat dolgozom ugyan, de ez a szülőknek nagy segítség. Harminc óra helyett körülbelül negyvenhét órát. Ez több, mint egy negven órás munkahét, de kompenzációként segítenek az utazásaim megvalósításában, ami meg nagyon nagy plusz nekem.
Na, ugorjunk! Pénteken délelőtt átruccantam Andihoz, megvettük Susana szülinapi ajándékát, ugyanis másnapra voltunk hivatalosak portugál barátnőnkhöz Deldenbe. Klassz kis drogéria a Kruidvat, sikerült is egy csini szivecskés nyakláncot vennünk Susananak, én pedig megajándékoztam még magam egy fülbevalóval és két körömlakkal, az aznapi fizu örömére. Azt meg már csak itthon vettem észre, hogy a füliből hiányzik pár kő. Talán nem kellett volna annyira elhamarkodni a vásárlást! Beültünk még egy kávézóba, közben befutott Manon (francia csajszi), és elkortyolgattam az isteni forró csokim. Tök jól nézett ki, mikor kihozták, kaptam egy bögre forró tejet, és mellé egy kis celofánba csomagolt csokikockát hurkapálcán. A kocka megy bele a tejbe, és hipp-hopp, így lesz a forrócsoki! Nyammm! Délután bébiszit, este pedig Ervinékkel kosaraztunk, majd gyors átöltözés, és irány a szitiszentör, pontosabban a Pool Café. Két és fél órát biliárdoztunk (öten), elfogyott pár sör, hárman tequiláztak is. 75 eurót sikerült otthagyni, aztán le is léptem, mert a fizetésnél teljesen berágtam a többiekre. Kikértük a számlát, és mindenki nézett, mint a vett malac, hogy akkor koponyánként mennyit fizetünk. Fél perc szájtátás után megkértem a srácot, hogy mondja meg, mi mennyibe kerül külön, mire a kezembe is nyomta a számlát. Nem tudom, meddig tartott volna ezt a többieknek megkérdezni, na mindegy. Végül valami 68 euró körüli összeg jött össze, én kifizettem az egy sörömet meg a játék egyötödét, valaki viszont "véletlenül" nem fizetett, és mivel a pénzszámláló szerepét is én vállaltam magamra, mivel még mindig mindenki csak állt, így én adtam bele a plusz hét - borravalóval együtt nyolc - eurót a végösszegbe. Tippem szerint az észt nyávogógép nem fizette ki az összes folyadékot, ami lecsúszott a torkán. Aztán elkezdte, hogy még üljünk be valahova egy körre. Itt azt mondtam, hogy oké kisanyám, üljél be, ahova akarsz, de én nem állom a részegedésedet tovább, viszlát. Duzzogva hazatekertem, és soha többet nem szeretnék ilyen szájtátó szerencsétlen népséggel kimozdulni, ájmszorri! Az eleve pocsékul induló hétvége pocsékul folytatódott, a szombatra betervezett gulyásparti megint elmaradt, úgyhogy napközben csak tengtem-lengtem, elmentem a piacra, elmajszoltam egy kis szőlőt, miközben végignéztem az összes standot. Nagyon hangulatos a piac egyébként, minden kedden és szombaton van, és nagyon szeretek csak sodródni az emberek között a halszagban, miközben időnként naranccsal és egyéb gyümikkel kínálnak. Lesz majd erről is egy külön bejegyzés jó kis fényképekkel. Bedobtam még egy kis sültkrumplit egy kis török étteremben, majonézzel természetesen. Itt a sültkrumplihoz ugyanis majonéz dukál. Hát jó, megszokjuk persze, nem egy nagy dolog. Néhány óra mászkálás után hazatekertem, és összekészülődtem az esti szülinapi partira. Deldenben a vasúton talákoztunk, én értem oda legkorábban, de csak úgy volt vonatom, és tekintve, hogy eddig Deldenbe mindig késve érkeztem, kész csoda, hogy most minden a terv szerint haladt. Szép lassan befutott mindenki, Andi új partihely ötlettel is előállt, majd Susanáék háza felé vettük az irányt, és magunkba lapátoltuk az isteni kínai vacsit. Volt pár felismerhetetlen dolog, de mindent meg kell kóstolni alapon elég sokfélét ettem. Énekeltünk is, persze megint mindenki a saját nyelvén is előadta a "Boldog szülinapot" kezdetű jól ismert nótát, úgyhogy a magyartól kezdve a francián és spanyolon át a portugálig minden volt, ja meg természetesen együtt angolul daloltunk. A hostcsaládja tortával lepte meg, egy madeira-i népi viseletű babát ábrázolt, amit hamar meggyilkoltunk, ez dokumentálva is lett. Alapoztunk még egy darabig, sminkelés folyt, zenét hallgattunk, táncikáltunk, pletyiztünk, aztán 11 felé megindultunk Markeloba. Végül a nagy partiklub mellett döntöttünk, az enschede-i bulizást újratervezve. A hely nevét nem jegyeztem meg, de hatalmas volt, többféle zenével, és sok hollanddal, akikről kábé tíz másodperc alatt megállapítottuk, hogy nem tudnak igazán mulatni. Álltak a táncparketten, lötyögtek egyet-kettőt jobbra-balra, és ennyi. Mi meg, mint az idióták berobbantunk a tánctér közepére, és ugráltunk, táncoltunk, hülyültünk, fotóztunk, pózoltunk... meg ami a csövön kifér. Meg is voltak lepődve rajtunk, jópáran a pultot támasztók közül megbámultak minket. Mondjuk ez minket túlságosan nem érdekelt, ünnepeltünk hajnalig, azt hiszem talán négyig, aztán Susana hosztapukája hazafelé is elfuvarozott minket, illetve Andit, Manont és engem Andihoz Wierdenbe. Kis zenei eszmecsere és másfél órányi tömény röhögés (Think! Please! Breakfast!) után fél hat körül elaludtunk, majd kilenckor keltem, hogy hazajöjjek, lezuhizzak, rendbeszedjem magam és Arnhem felé vegyem az irányt, a World Statue Festival-ra, két kolumbiai lányzóval együtt. Szóval a vasárnap délutánt ezen a fesztiválon töltöttük, lőttem négyszáz képet, rengeteg látnivaló volt. Ja, röhögtünk itt is egy jót azon, hogy milyen félreértéseket produkál a különböző akcentus. Lorena magyarázta, hogy a versenyzőket zsűri pontozza a ruhájuk alapján, és a legszebb ruha nyer. Itt én a "choose"-t hallottam "shoes"-nak, és kicsit furán néztem, hogy de miért csak a cipőjüket nézik?!
Ilyesmi hacukákban pózoltak az emberek, meg mozogtak is persze valamennyit, előadtak egy-egy kisebb történést, de totál pantomim volt az egész. A kék-fehér ruhás párocska volt a kedvencem, a fiú "felolvasott" a lánynak, virágot adott neki, mókás pofákat vágtak és a smink is tök jól nézett ki rajtuk. Mondjuk már nagyon fáradt voltam és elég szótlan, mert a három óra alvás nem volt sok reggel, kicsit éhes is, de mindenképp megérte elmenni, szuper "alkotásokat" láttunk. Mindenhol ki volt írva, hogy profi vagy amatőr, és hogy melyik országból jön az illető. Rá is fogok keresni, hogy végül ki nyerte a versenyt.
És végül itt van két link, töltöttem fel fotókat a Picasara:
Képek az első hónapomról, szeptemberről: https://picasaweb.google.com/113915234128868948463/2012SzeptemberHollandia
09/30 World Statues Festival - Arnhem: https://picasaweb.google.com/113915234128868948463/120930WorldStatuesFestivalArnhem
Jó nézelődést!
mégmégmég :) mór pikcsörz plíz :PP
VálaszTörlésVoilá! :D
Törlés