Már az út folyamán is azt tervezgettem, hogyan fogok írni a kiruccanásról itt a blogon, de ahogy telnek azóta a napok, egyre erőltetebbnek tűnik a "Péntek reggel összepakoltam a hátizsákom és elindultam Amszterdamba..." kezdés. Inkább csak ilyen összemosódó képek vannak, hogy a ruccolás-sajtos ravioli megégeti a szájpadlásom, vagy ahogy meghallom a sirályokat az Északi-tenger partján. Fantasztikus hétvégém volt és utólag már senkit nem fog érdekelni, hogy a 10.27-es vonattal utaztam a fővárosba. És hogy Amersfoortban rossz vonatra szálltam, így - bár nem terveztem - volt szerencsém megnézni Schipolt is. Na lényegtelen, egy kedves nő segített, és bekavarodtam a központba. A vonaton olasz beszédet hallgattam, tök jól esett, azt jegyeztem meg belőle, hogy "plein vuol dire piazza", azaz hogy a holland 'plein' szó teret jelent. Beszéltek még sokat a kajákról meg hogy a fű legális. Aminek a szaga aztán meg is csapott, ahogy kiléptem a vasútállomásról. És aztán még jó sokszor a nap folyamán, ahogy elhaladtam épp rágyújtó emberek mellett. A vasútról irány a főtér, ahol épp egy szabadulóművész bogozta ki magát egy kényszerzubbonyból, és olyasféle tanácsokat adott a nagybetűs életre vonatkozóan, hogy: "Gyerekek, járjatok iskolába és tanuljatok! Tényleg! Tanuljatok, mert akkor lesz diplomátok! Nekem is van. És akkor ilyen karrieretek lehet, mint nekem! Hát nem szuper? Tanuljatok!" Az öreg aztán elmondta párszor, hogy pénzt gyűjt (ki hitte volna?!), én meg megfogadtam, hogy máskor nem számolgatom úgy az aprót, hogy egy kanyi fémpénz se legyen nálam. Tetszett, amit csinált, de 20 euróval azért nem szerettem volna megsegíteni. Ezután megkerestem a hosztelt, becsekkoltam, lepakoltam a hátizsákom, és a fotógéppel az oldalamon elindultam Amszterdam-Lelylaan-ra, ahol Julival találkoztunk. Jó nagy hülyeség volt, mert így még be kellett vonatoznunk a központba, én meg persze belezavarodtam az OV-chipkártyás rendszerbe, így vagy fél óra eltelt, mire vonatra szálltunk. Sebaj, elbeszélgettük az időt, kivel mi történt az utóbbi x hónapban, ki kivel veszett össze és milyen a suli/munka. A városban aztán egyetértettünk, hogy piszok finom sültkrumplit tudnak itt sütni, amit majonézzel esznek, úgyhogy befizettünk egyre és leültünk elfogyasztani egy nyilvános férfivécé patkájára. Amikor egy fiatal srác sűrű szorrik közepette próbált átfurakodni mellettünk, kicsit meglepődtem, hogy miért nem keres magának más ülőalkalmatosságot, itt már vagyunk elegen. Ekkor derült ki, hogy az bizony egy vécé, ami mellett gubbasztunk és körülöttünk tucatnyi hím rajtunk röhög. Futás!!! Ja, a sültkrumplesz jó volt, szerintem még pár tonnányit megeszek majd itt, mielőtt hazamegyek. Apropó, ezt nagyon sokat mondom: "Jaj, ezt még majd megcsinálom mégegyszer, mielőtt hazamegyek." Hát, kiváncsi leszek ebből mennyi jön össze.
a vicces kedvet okozó szerek :D
Nem árulunk: XTC-t, LSD-t, kokót, heroint..stb. Ez nem Disneyland, csak Amszterdam! :D
még halálközeli élményem is volt! :D
Juliii
cukortúltengés
Juli meg én
reptér
Julit elkísértem a reptérre, úgyhogy másodszor is megjártam aznap. Hazafelé (minden otthon, ahol alszom :D szóval jelen esetben a hosztelre gondolok) a pénztárnál közölték, hogy "no train service", úgyhogy már értettem, miért kiabál rengeteg turista különböző nyelveken az információs pultos nővel. Aztán jött az ötlet, hogy busz! Na, ez volt életem legszörnyűbb buszútja... volt vagy negyven fok a heringpartinak köszönhetően, rendesen leizzadtam, sötét is volt már kinn, éhes is voltam és meg sem bírtam mozdulni. Fél óra volt az út, szuper érzés volt leszállni arról a buszról. Társaság hiányában úgy gondoltam, nem költök túl sok pénzt kajára - pedig millió kis hangulatos étterem van Amszterdamban - és bedobtam két szendvicset a mekiben. Aztán alusz. Ja meg előtte találkozás a koreai szobatárssal. Az a lány elég furcsa szertartásos módszerrel aludt el, előtte még átmozgatta minden létező porcikáját - ha jól tudom, pont alvás előtt nem ajánlott tornázni - tonnányi testápolót magára kent és megszárította a haját. Másnap láttam, hogy egy jó nagy bőröndje van, félig krémekkel megpakolva. 3 napra utazott. Én ugyanennyire vittem a kisebb hátizsákomat, de a lány nem kérdezett vissza, elég némának tűnt vagy angolul nem tudott, úgyhogy ezt csak magamban állapítottam meg. Biztos jót tesz az a sok krém, na!
folyt.köv.!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése