A Nausicaá akvárium és Boulogne-sur-Mer, avagy tigriscápák és tengerillat

A harmadik franciaországi hétvégémen a Nausicaá akváriumba utaztunk a hosztcsaládommal. Az apuka és az anyuka ugyanannál a sportszereket gyártó cégnél dolgoznak és a melóhelyüktől kaptak kedvezményre jogosító kuponokat a Nausicaá nevű hatalmas akváriumba, Lille-től északra, az Északi-tenger partján, Boulogne-sur-Mer-ben. Megkérdezték, hogy velük tartok-e, amire nagy Yes-szel válaszoltam, aztán felajánlották, hogy ha nem vagyok kíváncsi az akváriumra, megnézhetem nyugodtan a várost is. Először városnézésre szavaztam, mert régen sokat jártunk a Tropicariumba és ezt valami hasonlónak képzeltem el, szóval gondoltam érdekesebb lehet számomra egy francia város felfedezése. Google barátunktól azt az információt sikerült beszerezni, hogy van egy bazilikája a városnak. Hétközben megkérdeztem barátokat Facebookon, hogy ők melyiket választanák és mindenki a városnézésre szavazott. Arra gondoltam, viszem a könyveimet és franciát tanulok majd egy kávézóban, amikorra már szétfagytam a többórás városnézés és fényképezés után. Az akvárium nyilván csak a kicsiknek lehet élvezetes. Pénteken délelőtt sulim volt, és a tanárom mindig megkérdezi, hogy mik a terveim a hétvégére. Meséltem neki, hogy van ez a lehetőség az akváriummal, de valószínű nem megyek be, ő pedig elmesélte, hogy egy barátja nemrég költözött Boulogne-sur-Mer-be és egyébként maga a város elég lepukkant, szegényes, nincs sok látnivaló. Az akváriumban viszont vannak cuki kis pingvinek, amiknek éppen nem emlékezett a nevére. Ekkor eldöntöttem, hogy az akváriumba fogok menni, és este meg is beszéltem a hosztszülőkkel, hogy velük tartanék. Persze, semmi akadálya, mondták, megbeszéltük hogy reggeli után indulunk.

Az út kicsit több mint másfél órás volt, zenét hallgattunk, néztük az elhaladó kamionokat, amik egy kétéves kis srác számára a világa középpontját jelentik. A tengerhez közeledve egyszer hirtelen hatalmas köd közepén találtuk magunkat, eltűnt oldalról a táj, de aztán később újra kitisztult. Apuka az autópályán, még elindulás előtt nem sokkal egyszer csak hatalmasat fékezett. Kiderült, hogy azért, mert többel hajtott a megengedett sebességnél és észrevette a kamerát a pálya szélén. Pech, mondta, mert mindenképpen ki fogják neki küldeni a csekket a pénzbírságról. Calais-nál menekülteket és rendőröket láttunk az út szélén, és az Angliába vezető Csalagút bejáratát is megmutatták, hogy hol van, mert ott haladtunk el nem messze tőle. Aztán megérkeztünk Boulogne-sur-Merbe, egy szeles tengerparti kisvárosba, ahol egy lélek sem járt az utcán.

Ahogy kiszálltunk a kocsiból, megcsapott a tenger illata és ujjongtam egy sort. A kislány közölte, hogy fúj, milyen büdös, szóval vicces volt a két különböző reakció. Hát igen, nem mindegy hogy valaki hozzá van szokva valamihez vagy csak ritkán veheti ki a részét benne.

Az akváriumba érve tájékoztatva lettünk, hogy éppen fókashow van, ha sietünk, még láthatunk belőle valamit. Sprint 5-en plusz egy babakocsival! A végét még láttuk, fergeteges volt ahogy 5 oroszlánfóka akrobatikázik fel-alá egy medencében, 2 idomár társaságában. A következő néhány órában bejártuk az akváriumot, ráját simogattunk és rengeteg halat, tigriscápát, teknőst, tengeri növényeket láttunk. Az akváriumban vetítenek filmfelvételeket is a halászatról például, de van hajó is, amibe besétálsz és gyakorlatilag a tengeren vagy, dobál fel-alá a hajótest, előtted szélvihart és hatalmas hullámokat látsz az ablakon keresztül, és hallod a zaját. Szegény kislány itt fél perc után tengeri beteg lett. Az akváriumban végig minden ki van írva francián kívül angolul is. Néhány halfaj azok közül amiket láttunk, természetesen a teljesség igénye nélkül, amiknek a nevét felírtam: palette surgeonfish (palettás doktorhal) - ő gyönyörű szép kék és sárga, western clownfish (bohóchal) - ő Némó, cardinal fish (kardinálishal) - ő tök jó csíkos és kicsi és egy csillagra hasonlít, common seahorse (sárga csikóhal) - a csíkóhalak számomra nagyon furcsa és idegen szerzemények, nekem nem tetszik, ahogy furcsán inganak előre-hátra, de amúgy szép színűek és alakúak.

Az étterem a tigriscápák medencéjére néz le, amiben van valami szuper. A medencén gyakorlatilag egy kikötő van, onnan nézelődtünk lefelé és a többiek szóltak, hogy menjek le is, mert nagyon szép. Lépcső vezetett oda, ahol aztán rendesen elérzékenyültem és megtelt a szemem könnyel. Filmekben láttam ilyet korábban. Előttem egy nagy, homorú üvegmedence és azon keresztül cápák és teknősök úszkálnak tőlem néhány méterre. Filmcímet nem tudok mondani, de tudjátok, mire gondolok. Most láttam ilyet először, és ahogy ott álltam, arra gondoltam, hogy már ezért megérte kiutazni Franciaországba. Gyönyörű volt! Azt sajnálom, hogy fényképet nem csináltattam a hosztszülőkkel, annyira el voltam feledkezve mindenről.

Képeket és videókat láthattunk a Maldív-szigetekről és a Seychelles-szigetekről, mangrove mocsarakról és a védett tengeri területekről. Meg néha kaméleonok nyújtogatták a nyelvüket ránk.

Ráját simogatunk a kislánnyal. Nagyon cuki volt, egyszer csak azt mondta nekem, hogy "Te nem is félsz tőlük!" amikor könyékig belelógtam a medencébe. Hát, láthatóan ő sem félt tőlük, szóval oda-vissza szaladgáltunk a medence szélén mindig oda, ahol a ráják voltak. Egyébként a fiatalabb, kisebb példányoknak puhább volt a bőre, a nagyobbaknak érdesebb.

" Amikor kicsik, a halak a part közelében maradnak. Amikor felnőnek, kimennek a tengerre."

" A hajóroncsok házként funkcionálnak a tengeri állatok számára. Hé, ti morénák! Bújócskáztok?"

 

Ezeket a cuki kis pingvineket franciául manchotoknak hívják. Ez magyarul nem más, mint pápaszemes pingvin, az egyetlen afrikai pingvinfaj.

- Hé, haver, gyere már le, bandázz velünk!

- Szakadjatok le rólam!

- Na ne már, tök móka lenne! Úszunk, aztán lazulunk egyet a parton.

- Kösz, engem ez nem izgat.

- Naaaa!

- Kopjatok le.

Ez pedig az antiszociális manchot rövid története volt a társaival. Ez van ha sok kis állat van kis helyen összezárva és az egyik magányra vágyik. Egyébként a kicsik közül már egyik sem Afrikában született, hanem mind különböző nyugat-európai állatkertekben.

a két éves kis srác fényképez :D

Ez egy nagyon boldog pillanat volt. 3 éve Hágánál jártam utoljára az Északi-tenger partján, amibe kicsit több mint 3 éve szerettem bele. Most pedig újra láthattam, érezhettem az illatát és élvezhettem a szél fújását.

Lovagoltak a tengerparton. Később láttuk ugyanezeket a lovakat, ahogy körbe-körbe kergették egymást, és azt beszéltük, hogy mennyire szép látvány.

Hazafelé almás pitét ettünk és Lilo&Stitch-et néztünk a kocsiban. Jól választottam, hogy a Nausicaá-ba mentem, Boulogne-sur-Mer épületei egyébként szürkék és egysíkúak, mert a háború után épült újra a város.

Készítettem egy kis videót is az akváriumban felvett 15 másodperces klipekből, amit Németországon kívül bárhonnan nézhettek:

A legközelebbi bejegyzésig, Au-revoir, tout le monde!