Bonnes vacances!

Azaz kellemes vakációt! Ez a hét és a jövő hét iskolaszünet Franciaországban, úgyhogy tiszta Hawaii van itt a gyerekeknek. Azt már írtam korábban, hogy szerdánként egyáltalán nincs suli, és aztán februárban két hét szünet, majd áprilisban is lesz legalább 1 hét. Majd rákérdezek, hátha akkor is 2 lesz, csak még nem tudok róla. Szóval az első vakációs hetem Franciaországban egyszerre volt mozgalmas és pihenős, ami nagyon jól esett most, hogy utolért és hurcol magával a kultúrsokk. De vissza az első franciaországi vakációs hetemre!

Előző hét pénteken este köszöntem el a családtól, az apukát leszámítva, mert ő akkor még nem ért haza munkából. Szombaton reggel indultak nyaralni kellemes meleg érhajlatra, szóval jó nyaralást kívántam, és irány a villamos! Filmezni készültünk K-nál, aki egy amerikai lány, A-val kiegészülve, aki pedig egy német Au-pair lány, mindkettőjük nagyon cuki. 20 évesek, szóval én vagyok a rangidős, de ez nem kiugró különbség. A Remember me című filmre esett a választásunk, miután belenéztünk az Oculus című horrorfilmbe és 5 perc után visítottam, hogy én ezt nem szeretném nézni. Sajnálom, még mindig nem bírom a horrort. A Remember me-nek az elejét és a végét láttam, a film nagy részét kellemesen átaludtam - nagyon hamar be tudok aludni bármilyen érdekes filmen. Ez most azért nem zavart különösebben, mert ezt a filmet már láttam.

Szombaton délben K. barátaival, egy amerikai lánnyal és egy kanadai sráccal volt találkozónk együtt ebédelni. Egy szuper helyen kajáltunk, ahol isteni tésztasalit sikerült összeállítanom, amiről már írtam az előző bejegyzésben. Üldögéltünk ott pár órát, hallgattuk a két mormon lányt, ahogy a vallásukról mesélnek, aztán K-val és A-val besétáltunk a belvárosba a boltokat járni. Csokibolt, mindenes, papír-írószer, cipő, táska, szóval amíg csak a szem ellát. Vettem egy pár touchscreen-es kesztyűt, amivel tudok pötyögni az okostelefonon a fogvacogtató hidegben és nekem elég is volt.K. bírta volna a legtovább, én 2 óránál többet képtelenség hogy boltok látogatásával töltsek. Egyelőre legalábbis. Beugrottunk a kedvenc pékségünkbe, az Arthur & Co.-ba, ahol éppen nem dolgozott K. nagyon helyes leendő férje, de vettünk magunknak bagettet. Aztán szombat este itthon aludtam.

Vasárnap kitakarítottam a szobámat és a fürdőt, olvastam és pihentem, majd délután elmentem megnézni egy Chagall kiállítást Tourcoing-ban. Sok múzeum tart nyitva a hónap első vasárnapján ingyenesen, ezért a Lille-i Szépművészeti Múzeumot terveztem meglátogatni, de ez még várat magára, mert múlt héten neten keresgélés közben rábukkantam a Chagall kiállításra, és tetszett a képeken hogy az összes színt használja. Hatalmas hímzett faliszőnyegekre kellett számítanom (tapisserie). A múzeumba érve megláttam egy biztonsági őrt és mivel mindenki hozzá ment oda, megcéloztam én is őt. Elmondtam neki franciául, hogy nem beszélek jól franciául, ő pedig itt közbevágott, hogy a kiállítást szeretném megnézni. Voilá, megértettük egymást! Mosolyogva helyeseltem, ő pedig mutatta az irányt, hölgyem, erre (olyan jól esik, amikor madame-nak szólítanak!). Úgyhogy irány a kiállítás! Ami szép volt, és kb. 20 perc - fél óra alatt kétszer körbejárható. Ezúttal minden franciául volt kiírva, van amit el is olvasgattam és ennek egy kis részét meg is értettem. A Chagall kiállításon kívül, ami időszakos, bepillanthattam az állandó kiállításba is, amiben volt 1-2 mókás festmény és két nagy fura, olvadó gyertyákra hasonlító szobor. Előre nem néztem utána alaposan Chagall munkásságának, így az ámulás-bámulás után - egy külön helyiségben a művészről készült fotókat és hímzőfonalat is kiállítottak - rengeteg kérdéssel hagytam el a múzeumot. Vajon hogy zajlott a hímzés? A fotókon szereplő nők hímezték a faliszőnyegeket?

Hétfőn tíztől egyig órán voltam az Acada-ban. Nagyon szeretem ezt a nyelvsulit, szerintem tök jó módszerrel tanítanak, beszéltetnek, és nem magolunk be szószedeteket, hanem a szavakat használnunk is kell, mert különböző feladatokat kapunk. Az egyik például az, hogy kártyalapokon igék vannak és a tanársrác egyet letesz elénk, ad hozzá egy névmást éntől őkig, a 6-ból egyet és ebből kell eszkábálnunk egy mondatot. Így találkozik az igeragozás a szókinccsel. Zseniális, nem? Amúgy többesszámban írok és közben 10 privát órám volt az elmúlt 5-6 héten, mert ahhoz a csoporthoz csatlakozom a vakáció után keddenként és csütörtökönként, akik szeptemberben kezdték nulláról. A kihívás adott! Két tanár fogadást is kötött azon, hogy mennyire leszek jó a csoportban. A részleteket nem tudom, de kezd érdekelni, melyikük mire szavazott és mi a tét - bár úgy sejtem szóbeszéd tárgya a dolog, nem függ rajta se Lindt csoki, se galette, se Kriek, se sorolhatnám még mi. :D Szóval aztán hétfőn még pihentem, olvastam és mogyoróvajas-kakaós-mézes-kesudiós kekszet gyártottam. Ezt itt: http://foodmatters.tv/content/one-minute-slice-recipe A kókuszolajat és a vaníliát én kihagytam és így is fincsi volt, 2 nap alatt bepusziltam.

Kedden befejeztem a portörlést, aminek már ideje volt egy hónappal az érkezésem után. Meg főztem gondolom, mint majdnem minden nap és az állatokat is megetettem, mint minden nap - a házban lévő 2 aranyhalat, és a szomszéd szürke macskáját. Folyton bújt a cica, de nem maradtam ott vele. Ja, pszt, csütörtökön nem jöttem haza etetni, de csütörtök este és ma reggel adtam enni, és ma reggel még minden állat élt, szóval hurrá!

Szerdán befejeztem Paula Hawkins - A lány a vonaton című könyvének az olvasását és aztán írtam K-nak, hogy már nagyon unatkozom itthon, és a szomszéd gyerekei is éppen hangosan partiznak, csináljunk valamit! Délután találkoztunk a plázában, és beálltunk a Starbucks előtt kígyózó sorba limonádét venni, amiből citrom hiányában tea és kávé lett. Itt véletlenszerűen összefutottunk a kanadai sráccal, aki az amerikai lányra várt. Vettünk hajvágó ollót, hogy K-val lenyírjuk egymás haját, az utazásainkról beszélgettünk és végül befutott az amerikai lány is, aki nanny-ként dolgozik két családnál is, úgyhogy 4 gyerkőccel együtt érkezett. 1 babakocsiban, 1 az egyik oldalán, 2 a másik oldalán. Tisztára olyan látványt nyújtott, mint egy szupernagyi valami filmből. Egy kicsit haverkodtunk a gyerekekkel angolul és franciául keverve, aztán irány K-hoz. Megvacsiztunk, aztán jött a kanadai srác, elkezdtük nézni a Seeking a friend for the end of the world című filmet és sangríát ittunk. Én felvizeztem, mert egy ponton elkezdtem túl édesnek érezni. Aztán tequila shot-okat is ittunk sóval és citrommal. Kettőt vagy hármat, nem tudom pontosan mennyit, de azt tudom, hogy én ösztönöztem, hogy na még egyet. K. és a kanadai srác még ketten befejeztek egy üveg mojitot, sangríából pedig két 1,5 literes üveg fogyott el. Hajnal 2 körül az ágyra ülve elkezdett forogni velem a világ, úgyhogy az éjszakám a fürdőszobában ért véget, az előző ténykedéseknek köszönhetően, a szervezetem ugyanis sajnos nem képes megbirkózni ilyen mennyiségű alkohollal.

Csütörtökön reggel fél8-kor K-ék nappalijában ébredtem fel józanon, de nagyon gyengén. Még elalvás előtt mentem le a fürdőszobából és takaróztam be egy vékony pléddel, mert nem akartam felébreszteni a többieket. Felmentem K. szobájába, a kanadai fiú már nem volt ott. Lefeküdtem és 10-ig aludtam. K. aznap délután 4 óráig húzta a lóbőrt. Amikor felkeltem, lefeküdtem a nappaliba a kanapéra, mellém telepedett Leila, a cica és dorombolt egy sort, zenét hallgattam a telefonomon, és délután megírtam a francia házimat. Gyakorlatilag nem igazán csináltam semmit, de abból sokat és próbáltam pihenni. Nagyon nem voltam büszke magamra, de ha már ez megtörtént, úgy voltam vele, hogy a legjobbkor történt, mert még volt két és fél napom összeszedni magam a hosztcsaládom érkezése előtt. Annó Hollandiában is volt egy ilyen megcsúszásunk, az is még az elején, nem sokkal az érkezésem után, akkor erről nem meséltem. Nem voltam büszke rá, és most sem vagyok az, de túl vagyunk rajta és az élet megy tovább. Szóval K. 4-kor lejött és elmesélte, hogy a kanadai srác reggel 6-kor lépett le. Megreggelizett és besétáltunk a belvárosba, hogy megmutassa a kedvenc lakberendezős boltját, aztán ettünk a Mekiben, vettünk másnapra bagettet és hazamentünk megnézni a Best of me című elég klassz filmet.

Pénteken 10-re suliba mentem, és 3 óra tömény francia tanulás után totálisan lefáradtam. Ez jól is esett azért. A suliból gyalog tettem meg az utat K-ék házáig - ez egyébként 1 metrómegálló -, mert sütött a nap és közben lefotóztam 1-2 épületet. Van egy gyönyörű tér útközben egy nagy templommal, körben boltok, pékségek, ez az egyik kedvenc helyem Lille-ben, amit néha keresztezek. K-val hajat nyírtunk, amitől kicsit tartottam, mert az eddigi leghosszabbra megnövesztett hajamból készültünk vágni. De az eredmény jó lett, K.-nak is tetszett az övé, és az enyémnek is sokkal dúsabb hatású a vége, miután a száraz végeket levágtuk. Kint még mindig sütött a nap, ami meglepő volt az előző napi esőzésekhez képest, úgyhogy délután nézelődtünk a belvárosban. Este megegyeztünk egy rémisztő és egy kedves film megnézésében. A rémisztő a Dreamhouse volt, ami nekem nagyon tetszett és csak ajánlani tudom. Kicsit A lány a vonatonra emlékeztetett. Aztán vacsiztunk, K. isteni csirkés-marhás-zöldséges kuszkuszt főzött. amiről még képet is küldött az anyukájának, mondván "Tudok főzni!". Elalvás előtt a Like Sunday, like rain című filmmel zártuk a vakációt, amit azért választottunk, mert egy nanny lányról és a gyerkőcről szól és ez témába illő volt. Megint egy szuper film, vigyázat, nagyon ajánlott és nem csak Au-paireknek!

Szombaton visszatornáztuk a matracot, amin aludtam, a padlásszobába, ami a létező legszuperebb padlásszoba, amit eddig láttam, aztán összeszedtem minden cuccom. K. a kezembe nyomta az alkoholos üvegeket egy zacskóban, hogy nem szeretné ha a hosztszülei ezt a szelektívben találnák. Elbúcsúztunk, és a részegségünket beledobtam egy kukába félúton az állomás felé. Hazaértem, elindítottam a mosógépet, elpakoltam a konyhát és elindítottam a mosogatógépet, befejeztem Alessandro Baricco Selyem című könyvét és leültem megírni ezt a bejegyzést, amit most este fejezek be, mert közben hazaért a család a nyaralásból, egy kicsit beugrottam babysittelni és csomagom is érkezett otthonról.

Örülök, hogy találtam egy ilyen barátot, mint K., akivel a vacsink felett a konyhában az iPad-jén zenét hallgattunk és hangosan énekelhettük a dalszöveget anélkül, hogy ez a másikat zavarta volna. Órákig ültünk a kanapén és bámultunk filmeket. A mekiben a sorban állva a kínálatot bámulva azt mondta, "Meg kéne látogatnod Amerikában!", amivel abszolút egyetértettem és próbáltam kifejezni, hogy az mennyire szuper lenne, de a pénztárcám nem mostanában fogja megengedni, hogy odáig nyújtózkodjam. Aztán jót röhögtünk azon, milyen vicces lesz 20 év múlva találkozni az USA-ban, amikor már mindketten 40 körül járunk.

Bonne nuit/ Jó éjszakát! :)