Németországi mesék 2. - Mainz

A 19. szülinapom előtti május 21-ét Mainzban töltöttem. Wiesbadenben buszra szálltam, Mainzban vettem egy új napszemüveget és indulhatott a város felfedezése! Sétáltam amerre kedvem tartotta, nézelődtem a boltokban, ültem a Rajna-parton és írtam képeslapokat. Zajlott az élet, jöttek-mentek az emberek, vásároltak a piacon, hangosan nevettek az utcán, kedvem lett volna mindenkire vigyorogni.

Imádtam Mainz-ot az összes pici galériájával és pékségével együtt! Sajnálom, hogy nem mentem vissza többször a három hónap alatt - de még egyszer, Milow koncertre, de az este volt - és üldögéltem még egy kicsit többet a Rajna partján. Talán majd egyszer visszajutok, de ha nem, akkor sem fogok bánkódni, mert egyszer láthattam és biztosan sok olyan hely van még, ahol jól érzem majd magam. Az jutott eszembe ezt a bejegyzést írva, hogy ezek leginkább magamnak fognak szólni. Vagyis hogy nekem fog beugrani, hogy milyen iszonyúan égetett aznap a nap, hogy milyen sokan voltak a buszon, hogy milyen sok érdekes, különböző ember fordult meg aznap a Rajnánál. De nyilván mindenkinek máshogy tetszik egy város, más oldalai érdeklik - múzeumok, kávézók, mozik, tetoválószalonok, dohányboltok, lovardák és diszkók - és ez így pont jó. Én most Mainz-nak ezt a kis szegletét mutattam meg, amit egy kirándulós napon láttam belőle. Nem tudok róla semmi extrát vagy történelmi vonatkozásút. És még ha magamnak is szólnak ezek a bejegyzések, talán meghozzák majd néhány olvasó kedvét, hogy kimozduljon otthonról és felfedezzen valamit, még ha az a lakhelyének a belvárosa/külvárosa is.

Viszlát a következő bejegyzésig! Vegyetek buszjegyeket! ;)

És énekeljétek:

Dreht euch einmal ganz rund
Stampft mit den Füßen auf den Grund
Streckt die Arme in die Höh
Duckt euch und ruft laut ole
Lauft mal rum wie ne Gans
So geht der Piratentanz

Nyilván valamilyen úton-módon a hosztkisfiú kalózos témájú szülinapi buliján hallottam ezt a cuki dalt először, bár nem 100 %. :)

Ei, Ei, Piraten! :D