Németországi mesék 9. - Frankfurt am Main

Frankfurtba a hosztapuka vitt el kocsival, ugyanis ő ott dolgozik egy nagy, magas irodaépületben, ami most őrizze inkognitóját. Elaludtam - ahogy annak lennie kell, lenyomtam az ébresztőt. Induláskor kopogott az ajtómon, ahogy azt megbeszéltük, mire én felkeltem a pihe-puha takarók közül. Ciki, gondoltam, két hét múlva zúzok haza és még ezt is elcsesztem, no more adventures. Aztán hosztpasi letárgyalta velem, hogy tíz percen belül elstartolunk és visszatért a vigyor az arcomra és rohantam összepakolni.

délelőtti futás a Majna-parton

gondosan megálmodott frizura

felhőkarcolók, irodaházak, betontenger

A városban sétálva megkérdezett egy pasi, hogy Excuse me, merre van az uszoda? Ez elég kellemetlenül ért, mert egyrészt én 3 tonnás fényképezőgéppel a nyakában nem vélem helyinek a szerencsétlent, másrészt meg nagyon kellett pisilnem. Gondoltam, megmutatom neki, merről sejtem a Majnát, az jó nagy víz meg minden, tud benne úszni ha nagyon azt akar, de eszembe jutott, hogy talán külföldiül nem vagyok vicces, úgyhogy mondtam hogy sorry-but-I-don't-live-here, aztán én át a zebrán meg ő is.

ez pedig itt 4 kép Frankfurt tündéri belvárosáról

Hogy tetszik ez a kettősség, a régi és az új találkozása? A felhőkarcolók, irodaépületek, száz emeletes bankok diaszpórája és a körülöttük tanyázó sokkal régebbi épületek a macskakő fölött. Zseniális! Frankfurtban van jó néhány olyan bank, aminek a tetejére fel is lehet liftezni euróért és élvezni a kilátást, nekem azonban ehhez éppen akkor a nyitva tartási idők miatt nem volt szerencsém. Lekéstem, vagy fene tudja, elaludtam? Ja, nem. De tuti, hogy érdemes! Azért fentről látni egy várost, na! Az nem semmi!