Magamról

Saját fotó
Hungary
20 hónap külföldön. 2011 - 3 hónap Németországban, 2012/13 - 7 hónap Hollandiában, 2015 - 3 hónap Naposparton, Bulgáriában, 2016 - 7 hónap Franciaországban. És mindenféle egyéb kiruccanásom a blogon.

2012. szeptember 23., vasárnap

Balatonmeer is nice!

Ezt egy kissé ittas tengerészruhás srác nyilatkozta tegnap a Bartje-ban, Wierdenben. Andival sikeresen belecsöppentünk egy nyárzáró karneválba, ahol aztán a "Puszi, szeretlek"-től kezdve az est végére sokminden elhangzott magyarul. A "Puszi, szeretleket" egy holland lány tanulta még 14 éve egy magyar lánytól, akivel együtt tanult Amszterdamban, és máig nagyon jó barátok. Csatlakozott hozzánk pár hímnemű lény is, elbeszélgettünk arról, hogy ki mit csinál itt a hollandusoknál, majd nyelvleckéket adtunk egymásnak. Na nem, nem olyan nyelvleckéket, szöszi bondorkán kívül senki nem hatott meg túlságosan, sőt, egy jó negyed óra után szöszi bondorka is elvesztette kezdeti báját és átment tutyi-mutyiba. Szóval a srácokat magyar szavakra tanítottuk, ők pedig minket hollandokra. Elsütötték a "hungry Hungarian" poént, röhögtem rajta erőltetetten, mert amúgy már elég uncsi, de kedveskéink önbizalmát semmiképp nem szerettem volna aláásni, meg hát tényleg nem is voltak rossz fejek... tudnak síelést imitálva táncolni! Illetve csak úgy tudnak táncolni, hogy az közben síelésnek tűnik. Na így máris nem akkora volumenű ez a tehetség! Mindegy. Jó kis este volt, négykor dőltünk ágyba.

Ó, és az este bemelegítő részét még nem is meséltem! Épp zenét hallgatunk Andi szobájában, hangolódunk az estére, amikor is berohan az egyik hostgyereke, hogy gáz van, valaki beragadt az udvaron a sárba a kocsijával. Kimentünk, hát a srác szépen belegázolt a mocsárba, a bal első kereke elég mélyen volt, és nem mozdult, csak kapart, akárhogy nyomtam a gázt. Merthogy a srác segített a lányoknak tolni, hogy nagyobb erőt fejtsenek ki, és én ültem az autóban. Múltkor említettem, hogy mennyire hiányzik a vezetés, hát az égieknek üzenem, hogy ja, kösszépen, nem volt rossz, nyomtam neki a gázt, de ezt nagyon szívesen megismételném rövid időn belül egy mozgó járműben is. :) De hogy a történet ne maradjon happy end nélkül, a kocsit - és a csávót - végül egy dzsip vontatókötele húzta ki a csávából.

Aztán ma azt is megtanultam, hogy nem minden vasútállomáson lehet készpénzzel fizetni, de végülis csak két vonat húzott el az orrom előtt, a harmadikra már sikerült felszállnom. Hosszú sztori, lényegtelen, egyben hazaértem. Focimeccs is volt, ha jól sejtem, mert Enschede - Drienerlonál a vonat 99%-a leszállt, és az FC Twente Stadion felé vette az irányt. Aztán a központi vasútállomáson nagyban ment a jegyellenőrzés már a bejáratnál, rengeteg szurkoló ott tobzódott. Átverekedtem magam a tömegen, hazabaktattam, a délutánt pedig holland lecke gyártással és hesszeléssel töltöttem. Eseménydús nap volt a tegnapi, nem hiányzott még több nyüzsi a hétvégére. Ja, tegnap délelőtt még bébiszitteltem a két fiúcskát, elvittem őket a piacra is, úgyhogy nem unatkoztunk. Holnap pedig új hét kezdődik, ha jól számolom, a negyedik dolgos hetemet kezdem itt Hollandiában.


köszönet a sminkért Andinak!

1 megjegyzés:

  1. bármikor, Ági :) Amúgy nem is vettem észre ezt a kis sunyifotót! :))
    Szombaton remélhetőleg ismétlés! ;)

    VálaszTörlés