Álsjöblíf

Azaz tessék. Vagy kérem. Vagy valami ilyesmi, de a hollandoknak ez az egyik kedvenc szava, mindenre ezt mondják. Meg állítólag a hözelöh is nagyon kedvelt, de azt még nem hallottam az utcán. Ja, nyilván ezeket nem így írják, igazából fogalmam sincs, hogy írják, csak szóban használom őket.

Tegnap délelőtt elvonatoztam Deldenbe, hogy találkozzam egy portugál Au-pair lánnyal, Susanaval. A vonatra gondolva azt akartam írni, hogy eldöcögtem, mert az milyen mókásan hangzik meg minden, dehát itt a vonat az nem döcög. Meg nem is zötyög. Csak suhan, vagy siklik, és olyan csendben és döcögésmentesen, hogy ejha! Delden 15 percre van innen Enschedetől, hengeloi átszállással, 6 euró 30 cent egy retúr jegy. Bár ez csak nekem releváns infó. És Delden egy nagyon szép kis falu, hangulatos főutcával, gyönyörű kastéllyal (Kasteel Twickel) és hatalmas zöld rétekkel. Az időzítésünk tökéletesnek bizonyult, aznap volt egy kis élet a faluban, láttunk vagy 50 biciklistát (mármint akik komolyan űzik a bringázást, mint sportot, olyan igazi bringás ruhában meg bukóval =D), és 3 esküvői fotózás is épp folyamatban volt. Szóval tényleg gyönyörű a környezet. Ez például egy kis részlet a Kasteel Twickelből:

És, mint kiderült, Delden testvérvárosa Keszthelynek:

Kisétáltunk egy kanálishoz is, egyébként is csak mentünk, mentünk, és Susana megmutogatott mindent, ami érdekes a városban. Megmutatta a házat is, ahol lakik, elég fontos emberek a hosztszülei, anyuka politikus, apuka orvos. Be nem mentünk, mert csak azt engedheti be, akit már bemutatott a hosztszülőknek és ők nem voltak otthon, lévén hogy péntek délelőtt találkoztunk. Amúgy ez nálunk is így van, és szerintem tök korrekt. 

Ő itt Susana

Ez pedig én vagyok a kanálisnál

:)

Végül a vasútállomást vettük célba, mert nekem időre haza kellett érnem, hogy háromra odaérjek a gyerekekért. Susanaval úgy váltunk el, hogy nekünk mindenképp találkoznunk kell még. Egy csomó közös van bennünk, ő is azért van itt, hogy utazzon, bár ő országon kívülre akar többnyire, de azért a környéket együtt is tutira bejárjuk. Hú nem is tudom leírni, inkább látni kellett volna minket élőben, ahogy egymás szavába vágva beszélünk vagy épp hevesen bólogatunk, mert ugyanígy gondolkodunk bizonyos dolgokról, mint a másik. Na meg az, hogy elrohant az idő, két és fél órát voltam ott, de pikk-pakk eltelt. Na, asszem ezek a jelei annak, ha az ember tényleg jól érzi magát.

Merthogy aztán az este is nagyon gyorsan eltelt. Andi jött Enschedebe bulizni, ő is Au-pairkedik. A vasútra mentem érte, és jó magyarok lévén hamar szóbakerült a fincsi kis marhapöri, bográcsgulyás, rakott krumpli és társaik. Hát igen, eléggé fájlaljuk, hogy itt a kajáknak nincs túl intenzív íze. Egy átlag vacsi 30-40 perc alatt elkészül, nem nagyon érnek össze az ízek, és fűszert sem használnak túl sokat. Inkább ilyen szószokat. Szerintem, ha elmesélném, hogy az én anyukám a vasárnapi ebédhez van, hogy reggel hatkor kel fel, ha egyre rokonokat várunk, hát kigúvadna a szemük. Na de az estére visszatérve, lecuccoltunk és tűztünk be a városba. Épp egy fesztivál is van benn, a Gog bot, művészet és technológia témájú. Na hát ez egy elmebeteg dolog! Fura dolgokat láttunk, kár, hogy nem vittünk fotógépet, így csak egy mobilos képem van a robotmotorról, ami amúgy valamilyen állatot/szörnyet formázott. És nagyon hitelesen mozgott, aprólékosan ki volt dolgozva, nem normálisak ezek a hollandok.

Volt még bazinagy rózsaszín lufi, kábé ilyen tízemeletesnyi méretű, a templom (Grote Kerk) tetejéig ért. És fogalmam sincs, hogy mit lehetett vele csinálni. Színpad is fel volt állítva, a DJ valami elég szeletelős zenét tolt, a tömeg nem volt különösebben oda érte. Mi Andival a Paddy's-be ültünk be, tequiláztunk meg söröztünk, hamar sikerült jól be is rúgni, úgyhogy 11 körül úgy elálmosodtunk, ha ülve maradunk, tuti bealudtunk volna. Írtam egy sms-t Ervinnek, válaszul a reggeli üzijére, amiben jó utat és szórakozást kívánt Deldenhez, mire kiderült, hogy néhány barátjával ő is az Oude Markt-on van. Taliztunk, és innentől indonézekkel és egy észt lánnyal kiegészülve célba vettünk egy másik bárt, ahol még többet tequiláztunk és söröztünk, és Andival megtámadtuk a táncparkettet. Aztán mindenki elkezdett táncolni, kivéve az egyik indonéz srácot, akit egyfolytában rángattunk le a székről, hogy gyerünk táncolni. Fotókat is lőttünk, a vállalhatóakat teszem csak fel ide, hátha valaki visszaélne az "Eat my pussy" felirat mellett mosolygó fejemmel. :D

Andival

Inkább csak ezt az egyet teszem fel, a többi nem idevaló, Ervinnel meg még úgyis lesz közös kép, holnap bringatúrára megyünk. Szóval szuper este volt, szuper társasággal és iszikkel, Andival fél háromkor léptünk le, még leültünk a ház előtt dumálni egy sort, lehetett vagy négy óra, mire ágyba kerültünk. Reggel kikísértem Andit, és megkezdődött egy újabb jó nap. Kicsit másnaposan, kaparó torokkal és rekedten, kissé fájós lábbal indult. A vasútról a központba bicóztam, betoltam a popóm a H&M-be, hogy beszerezzek egy pár új hosszúujjút, gatyát és pulcsit télre, és végül egy fekete-fehér absztrakt mintájú szoknyát sikerült elhoznom. Szerelem első látásra, a délutáni couchsurfinges talin már az volt rajtam. Vásárlás után go haza, pihenés és józanodás, mert erős fejfájás tört rám, úgyhogy lenyomtam két liter vizet, hogy múljon minél hamarabb. Kettőtől figyeltem a bébikre (nem bébik, csak én minden gyereket bébizek, akire vigyázok), mert anyuka interjút adott telefonon egy magazinnak, majd háromra bebringáztam a vasúthoz, hogy a cocuhsurfingesekkel talizzak. Tök jó kis banda jött össze, heten-nyolcan voltunk, orosz, litván és olasz lány, olasz srácok, spanyol és egy holland srác, egészen estig a kultúrák közötti különbségeket firtattuk, fánisztorikat meséltünk, úgyhogy ilyen random dolgok jutnak most eszembe, hogy az orosz srácok furák, és hogy Moszkvában a metrón mindig történik valami. Az emberek agresszívek és negatívak, mert reggel korán kelnek, este hatig, de inkább tovább dolgoznak, bevodkáznak, és néhány óra alvás után kezdődik az egész előlről. Monoton, lélekölő, és ez látszik is a fejükön. Itt Hollandiában meg például lehet bizonyos mennyiségű alkoholt inni vezetés előtt, nincsen zéró tolerancia. Először egy nagyon puccos kávézó teraszán üldögéltünk amúgy, aztán a központban beugrottuk a piacra és a szupermarketbe, bevásároltunk egy kis piknikre, és letelepedtünk a Volksparkban. Boroztak a többiek, én a péntek után nem kívántam, végig fájt a fejem, elég zavaró volt, de próbáltam nem foglalkozni vele. Sajtot ettünk még, meg csipszet, ja és isteni mangót. És sztoriztunk és be sem állt a szánk, néha jött valaki vagy épp valaki lelépett, végül fél kilenckor, mikor már sötétedett, leléptünk. Klassz délután volt, nagyon élveztem és tökre szimpi arcok gyűltek össze, meg is beszéltük, hogy találkozunk mi még, ez nem egyszeri alkalom volt. És azért egy kicsit gondolatban megveregettem a vállam, hogy a kis üzenetem - Hungarian girl, new in town címmel - ekkora lavinát indított el, és ilyen sokan összejöttünk a világ minden tájáról. Órákig tudnám mesélni az elhangzott sztorikat, de pont ezért nem is teszem. Az este konklúziója amúgy, hogy Ági vagyok, a tű Budapestről, Indiából. De volt bananaman-ünk is, aki egyfolytában poénokat gyártott és szakadtunk. Meg román-olasz fiú, aki se nem román, se nem olasz, hanem európai. Jaj, erről amúgy nagyon sokat dumáltunk, hogy ez a megkülönböztetés, hogy én ilyen nemzetiségű vagyok, te meg olyan vagy, jó nagy hülyeség, mert csak az számít, hogy jó emberek vagyunk-e valójában és hogy bírjuk egymás búráját. Mára ennyi, a Volksparkból hazabringáztam, ami legalább fél percbe telt, ugyanis itt lakom tőle egy köpésre, megbeszéltük a szülőkkel, hogy kinek milyen napja volt és most aludni készülök, hogy kipihenjem magam a holnapi bringatúrára.